Beszéljünk a VBAC-ról! Vannak a mítoszok, melyek mindmáig élnek. Legalábbis nálunk. Az egyik ilyen mítosz, hogy császáros szülés után már nem lehet természetes úton szülni, és császárral is csak két gyereket lehet világra hozni. A tévhiteket mától el lehet felejteni.

El lehet felejteni, és meg lehet tanulni a VBAC mozaikszót. Mert többségünk nem ismeri. A VBAC azoknak az anyukáknak is reményt ad, akiknek eddig valami miatt – mindegy, hogy mi miatt – nem sikerült hüvelyi úton szülni. Olyan is lehet, hogy az anya nem orvosi javaslatra szülte az első gyermekét császármetszéssel, hanem saját elhatározásából (abban reménykedett, hogy így ép marad a hüvely, nem fog hasadni, ezért később a szexszel sem lesz gond, a szülés nem fog fájni és a többi).

vbac-babak-kezdok.jpg

Akkor úgy gondolta, most mégis ki szeretné próbálni a másik utat. Azt, ahogyan ő is megszületett, ahogy őt hozta a világra az édesanyja. Minden úton lehet méltósággal szülni – mi most nem ítélkezünk. Csak bemutatunk egy módszert, amelyik egyre népszerűbb az anyukák körében. A VBAC (ejtsd: víbek) annyit jelent, mint császár utáni hüvelyi szülés (angolul Vaginal Birth After Cesarean). Mindig hatalmas eufóriát jelent a kismamának, hisz azzal az érzéssel párosul, hogy képesek lettünk arra, ami előzőleg nem ment: az előzetes császármetszés után sikerül természetes úton világra hozni a babánkat. Az egyik nagy győzelmet nemrég kürtölte világgá a sajtó: Budapesten a Semmelweis Egyetem kórházában három császáros előzmény után VBAC-baba született. Mi a recept? Az anya döntése és támogató orvosi csapat, aki kiáll az anya vágya mellett.

Császár után is van élet!

A császármetszés – akár tervezett, akár sürgősségi – a szervezet számára nagyobb kihívást jelent, mint a hüvelyi szülés. Ugyanis nemcsak a fizikai részünk sérül, hanem sokszor a lelkünk is. (Lelkiismeret-furdalásunk van, amitől nem tudunk szabadulni.) Aki egyszer már császárral szült, annál nagyobb az esélye az újabb császárnak. A leggyakoribb ok, amiért az anyukák másodszor is a szikét választják, a hegszétválástól való félelem. Vagy megismétlődik az előző probléma: ez lehet szívhang-rendellenesség, lepényleválás, előre esik a köldökzsinór, az anyukának genitális herpesze van, a lepénytapadással vannak gondok. Illetve vannak olyan komplikációk (ikerszülés, farfekvéses a baba), ami önmagában nem indokol császárt, de előzetes császár után nem szívesen vállalják az orvosok a hüvelyi szülést. Van olyan eset is, amikor a hegszétválás az oka az újabb műtéti szülésnek.

Pedig a császármetszés, annak ellenére, hogy ma már rutinszerűen végzik, komoly hasi műtét. És a második vagy a harmadik császármetszésnél már komplikáltabb a műtét. Minél többedik a műtét, annál nagyobb az esélye a szöveti károsodásnak, a vérzéseknek, a mélyvénás trombózisnak és a méhlepény-beágyazódási rendellenességeknek.

Mégis nehezebb támogató orvost találni, ha a következő babát hüvelyi úton szeretné megszülni a kismama. Előfordulhat az is, hogy maga az orvos a támogató, ám az intézmény, amelyben dolgozik, más véleményen van. S ilyenkor is komoly falakba ütközhetünk. A császár utáni hüvelyi szülésről jól jön a tájékozódás. Riportalanyaink jó példával szolgálnak. Edit egy, Nour pedig két császármetszés után szült természetes úton.Következzen két történet, melyekből erőt meríthetünk, és csak aláhúzzák a tényt, hogy a császár is lehet jó és szükségszerű, de a hüvelyi szülés is lehet rossz szülésélmény. És fordítva.

Szülni így is, úgy is jó volt!

A légi Sághy Szkuby Editnek (40) első gyermeke, a ma hatéves Dorka császármetszéssel született, s Máté fia két évre rá természetes úton látta meg a napvilágot. Máté egy igazi VBAC-baba – Edit pedig egyszerre császáros és VBAC-anyuka.

– Mesélj az első szülésedről, mi vezetett a császárhoz?

– Terhességem 28. hetében jártam, mikor egy ellenőrzés alkalmával a doktor úr közölte, a babám farfekvésű. Az egyik lábát maga alá húzta, a másikat pedig egyenesen, spárgában tartotta. Reménykedtem benne, hogy még megfordul, én ugyanis az elejétől természetes szülésre készültem. Elszánt voltam és kitartó, ezért kutakodni kezdtem a különböző fórumokon, miként győzhetném meg a babát: forduljon meg a hasamban. Nem akartam császárt.

– Hogyan próbáltál elébe menni?

– Az anyukák gyakori négykézláb állást tanácsoltak, emellett jógáztam, simogattam a hasam, beszéltem a pocaklakóhoz. Mi, a férjemmel sokáig vártunk kisbabára – érthető, hogy mindent úgy szerettünk volna csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Szülésfelkészítő tanfolyamra jártam, egészen a 28. hétig a fókuszban a hüvelyi szülés állt. Mikor az orvos kijelentette, hogy ez bizony császár lesz, csalódott voltam. Sírtam, mert soha előtte nem szorultam kórházi ellátásra. Erre kiderült, hogy műtéti beavatkozásom lesz, mert a császár bizony az! Ráadásul mi apás szülést terveztünk, de abból sem lett semmi. A doktor úr a 39. hétre programozta a műtét időpontját. Babánk úgy döntött, két héttel a terminus előtt érkezik. Éjjel elfolyt a magzatvizem. Epidurális érzéstelenítést kaptam – emlékszem, igen nagy sokkban voltam. Annak viszont örültem, hogy nem leszek teljes altatásban. Nem akartam „átaludni” mindent.

saghy-szkuby-edit-vbac-baba.jpg
Sághy Szkuby Edit

– A műtétről milyen emlékeid vannak?

– Az orvosok egy paraván mögött végezték a műtétet. Látni semmit sem láttam. A fejemnél állt az aneszteziológus és egy nővérke. Megnyugtató volt a jelenlétük, végig kedvesen szóltak hozzám, próbálták elterelni a figyelmemet a műtői háttérzajról. A kicsit rögtön megmutatták: igazából akkor tudtam meg, hogy lányom született. Az intenzív osztályra kerültem, Dorkát pedig 3 óránként hozták szoptatásra. A császár utáni első nap volt a legnehezebb, a lábra állás, az első zuhany. Fontos, hogy a császáros anyuka ne hagyja el magát. Én annyira vágytam a kislányom után, hogy már a második napon átkerülhettem a csecsemőosztályra.

– Lelkileg milyen állapotban voltál?

– Trauma volt az egész, mert Dorka korábban érkezett. Fura volt, hogy bementem a kórházba nagy hassal, és pikk-pakk, negyedóra múlva kivették belőlem. Hiányzott valami, talán az, hogy nem ment át a szülőcsatornán. Nem vajúdhattam, még csak fájásom sem volt. Ám aztán jött az eufória, hogy csak az számít: egészségesek vagyunk.

– A heged gyorsan begyógyult?

– Gyorsan begyógyult, ma sem érzékeny. Az orvos azt tanácsolta, hogy a következő terhességgel várjunk legalább egy évet. Máté fiunk két évvel később született. A heget végig kenegettem, néha éreztem, hogy feszül a tájékán a bőr. A császárvonalam mára egy halvány csíkocska. Szerencsés vagyok.

– Milyen volt a második terhességed?

– Problémamentes volt, ennek ellenére nem készültem hüvelyi szülésre. Az orvosommal nem volt szülési tervünk. Tudtam, hogy természetes szülés esetén szétválhat a heg, illetve nem szokványos császár után a hüvelyi szülés. Lélekben császárra készültem. Megint elfolyt a magzatvizem, és már ötperces fájásokkal rohantunk a kórházba.

A doktor úr nekem szegezte a kérdést: mit szeretnék? Akkor már vajúdtam, úgyhogy azt éreztem, ezek után muszáj természetesen megszülni a fiamat.

– Mind a két oldalon voltál. Császár vagy hüvelyi szülés? Mi a különbség?

– A fiammal megtapasztaltam, hogy mit jelent a vajúdás – és hogy az mennyire tud fájni! Mérlegelni nem volt időm, mert képletesen szólva: kapartam a falat a fájdalomtól. A szülés gyorsan ment, szakadtam kívül-belül. Pedig gátmetszésem is volt, de sebesen jött a baba. Utána egy órán keresztül csak varrtak: jobban fájt, mint a szülés. A felépülés hosszabb ideig tartott, mint a császár után. Sokáig apróbojtorján teában ülőfürdőztem. A lassúbb regenerálódásban közrejátszott, hogy otthon már volt egy kétévesem, és az újszülöttem is sírós, hasfájós baba volt.

– Milyen érzések kavarogtak benned a VBAC-szülés után?

– Fájt mindenem. A császárral nem szenvedtem ennyit. Ugyanakkor büszke voltam magamra, hogy sikerült. Sikerélményt jelentett, most megvolt az, ami előtte hiányzott, megszenvedtem a babámért. A sors fintora, hogy az apás szülés megint nem jött össze, mert influenzajárvány tombolt a kórházban.

– Két terhesség, két forgatókönyv...

– Amennyire féltem a császártól, most annyira vagyok hálás a kórházi személyzetnek. A természetes szülés pedig önbizalmat adott. Mátét már rutinosabban kezeltem. Mindkét alkalommal tudtam szoptatni, úgyhogy most boldog anyuka vagyok.

– Mit mondott az orvos a hathetes kontrollon?

– Kicsit szétnyílt a sebem, de nincs vele gond. Évi rendszerességgel járok a szűrővizsgálatokra. Az orvosomnak meg hálás vagyok a támogatásért. Nagyon jólesett, amikor gratulált, hogy büszke rám, mert a hüvelyi szülés mellett döntöttem.

web-bannerek-instagram.jpg

A példakép

A dunaszerdahelyi Nour Hussein (lánykori nevén Belanec Erzsébet, 38) három gyermek édesanyja. Első két gyermeke (9 és 7 éves) császáros baba, a harmadikat (4 éves) természetes úton szülte. Bizony, ilyen is van! Nour azért érdekes számunkra – és azért érdemel meg minden tiszteletet –, mert ő indította el a Felvidéki szülészet - támogató közösség nevű online csoportot. Az oldal rengeteget segít az anyukáknak, mert itt tapasztalatot cserélhetnek egymással.

– Mi volt a célod a csoporttal?

– Támogató háttérrel az ember minden akadályt könnyebben vesz. Sajnos, még mindig él a tévhit, hogy „egyszer császár, mindig császár”. Sokan hajlamosak megfeledkezni a hasi műtét kockázatairól. Hiszek abban – már ha az orvosunk is úgy látja –, hogy igenis szülhetünk természetes úton. Persze, a legideálisabb az lenne, ha a babának megadnánk a lehetőséget, hogy akkor szülessen meg, amikor már készen áll. De ez már egy másik történet.

– Mi miatt végződött császárral az első két terhességed?

– Várandósságom alatt minden rendben volt, de mivel túlléptem a kiírt időpontot, elindították a szülést. Ennek következményeképp a vajúdás elhúzódott, a baba szívhangja hirtelen leesett. Így az első szülésem sürgősségi császárral fejeződött be. Második várandósságom is komplikációmentesen zajlott. A doktor úrral abban maradtunk, hogy megpróbáljuk a természetes szülést. Be is indult a kiírt terminusban, ám csakhamar kiderült, hogy ismét hosszú vajúdásnak nézek elébe.

Ellenben ez már nem kedvezett a császárhegnek. Így a doktor úr újfent a császár mellett döntött. (Az elhúzódó vajúdás extra terhelést jelent a hegre, ami szétváláshoz vezethet – a szerk. megj.) Az újabb műtét – és az, hogy a kisbabám nem lehet velem a kezdetektől fogva – nagyon elkeserített.

– Hogy tudtál ezzel megbirkózni?

– A két gyermek között 19 hónap van. Fizikailag gyorsan felépültem. Egyik esetben sem volt probléma a hegemmel, tökéletesen gyógyult. Azóta sincs vele probléma. Lelkiekben viszont nem tudtam magam túltenni azon, hogy kudarcot vallottam. Olyan nagyon vágytam a természetes szülésre! Nem telt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna arra: vajon hol rontottam el? Feltettem magamnak a kérdést: vajon ennyire gyenge vagyok? A testem soha nem hagyott cserben, erre nem sikerül...

– Mígnem jött a harmadik terhességed – és a VBAC-babád!

– Két császáros szüléssel a tarsolyomban már magamnak se mertem elhinni, hogy meg tudom majd csinálni. Mindazonáltal nehéz helyzetben voltam, mivel a kórházban senki nem támogatott. Nem találtam orvost a környéken, aki azt mondta volna, hogy legalább megpróbálhatom. Valahol megértettem őket, hiszen nem volt mindennapi a kérésem: de azért nem adtam fel a reményt. Addig-addig kutattam, míg rátaláltam a nagyszombati kórház akkori főorvosára. Nála végül zöld utat kaptam, mivel az előző császárok nem indokolták az újabb műtétet, és a hegemmel is minden rendben volt. Nekem ez az ígéret hatalmas megnyugvást jelentett.

– Környezeted hogyan állt az elképzelésedhez?

– Nem igazán támogattak, nem értették, miért kockáztatok. Miért nem jó nekem a császár? Kómába eshetek, meghalhatok – mondogatták.

vbac-baba-belso.jpg

– Hogy alakult a finis?

– Elérkezett a terminus, de semmi jele nem volt annak, hogy a kicsi jönni akar. Végül is a babák nem tudják, hogy letelt a kiírt 40. hét! Megegyeztünk a doktor úrral, hogy gyakrabban bemegyek, de nem szerettem volna befeküdni a kórházba. Nem is erőltette. Egy esti séta után azt éreztem: eljött az idő. Szabályos időközönként jöttek a fájások, minden úgy haladt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nagyszombatban rögtön monitorra helyeztek, s ott éreztem meg igazán, mi a különbség a két vajúdás között...

– Mire gondolsz pontosan?

– Az első szülésem indított volt, folyamatosan adagolták az oxitocint. Én bírtam volna, de a baba nem bírta: ezért is volt császárom. Nagyszombatban természetes módon indult be a szülés, fokozatosan erősödtek a fájdalmak. A vajúdás fájdalmas, mégis elviselhetőbb volt, mint a gyógyszerrel, oxitocinnal befolyásolt indított szülés.

Mikor mindennemű beavatkozás nélkül megszületett a lányom, leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Az első gondolatom az volt: megcsináltam, és élek! Az orvosok velem együtt örültek. A kórházakban ritkaságszámba megy, hogy valaki két császár után hüvelyi úton szüljön.

– Szoktál elmélkedni a történéseken?

– Igen, gyakran. A császárok után bűntudatom volt, hogy valamit rosszul csináltam, és bántott, hogy a gyermekeim nem voltak mellettem az első pillanattól fogva. Ám a harmadik szülésem kárpótolt mindenért! Hálás vagyok a sorsnak és az orvosaimnak, hogy három egészséges gyereknek adhattam életet.

Sallay Erika