A 2007-es év egyik legfelkavaróbb közéleti témája volt a művi terhességmegszakítások ügye. Politikai pártok és néhány civilszervezet is szót emelt a születendő élet jogainak védelmében, az abortusz ellen.
Talán mindannyian elmondhatjuk, hogy mikor megláttuk az óriásplakátot, mely a születendő élet védtelenségét volt hivatott elénk tárni a pusztulását követő pillanatban – megborzongtunk.
Bizonyára szép számmal akadtak nők, akiket érzéseikben megbántott a „kampányplakát”, hiszen a statisztika szerint Szlovákiában „élete során majdnem minden nő egyszer átesik a terhességmegszakításon”. Másokat esetleg megbotránkoztatott, de egy valamiben biztosan a hasznunkra vált: tudatosítottuk, hogy az életről dönteni súlyos elhatározást jelent – elsősorban a nő számára. Kevesen akarnak, mernek, tudnak szembenézni ezzel.
Szlovákia a liberális abortusztörvénnyel rendelkező országok közé tartozik. Ám az abortusz kérdése olyannyira élő az emberi kultúrában, hogy időről időre felveti a fennálló rend átgondolását. Ez pedig jogi, politikai síkon valósul meg. Így történt az elmúlt években Szlovákiában is.
Az abortuszt a mai Szlovákia területén egészen a 20. század közepéig törvényileg nem szabályozták. Elvégzése bűncselekménynek számított. 1950-ben fogadtak el először egy olyan szabályozást, amely egészségi okokra hivatkozva engedélyezte a beavatkozást.
Az első terhességmegszakításról szóló törvényt 1957-ben fogadták el, amely a terhességmegszakítást egészségi és egyéb, főleg szociális okokból a megalázó interrupciós komissziók engedélyéhez kötötte.
1986-ban fogadták el a ma is hatályos abortusztörvényt, amelynek több sarkalatos szakaszát a parlamenti képviselők egy 31 tagú csoportja 2001-ben támadta meg az Alkotmánybíróságon, ahol az ügy előadóbírója, tehát a döntés előkészítője Mészáros Lajos volt.
– A parlamenti képviselők csoportja a terhességmegszakításról szóló törvény azon paragrafusának alkotmányellenessé nyilvánítását kérték, amely alapján a nő terhessége megszakítható, ha a nő azt írásban kérvényezi, ha a terhesség nem haladta meg a 12. hetet, és ha az anya egészségi állapota azt megengedi – mondja. – Az indítványozók szerint ez a szakasz ellenkezik a magzat élethez való jogával, mert az idézett rendelkezés alapján kizárólag az anya elhatározásán múlik, hogy terhességét megszakítják-e, vagy sem.
Mészáros Lajos
– Hogyan szabályozza Szlovákia Alkotmánya az élethez való jogot, és milyen alkotmányos jogai vannak az anyának?
– A Szlovák Köztársaság Alkotmányának 15. cikke első bekezdésének második mondata szerint: „Mindenkinek joga van az élethez. Az emberi élet védelmet érdemel már a megszületés előtt.“ Az Alkotmánybíróságnak főleg a második mondatot (amelyhez hasonló szabályozás nincs a világon) kellett értelmeznie, és egybevetnie az anya magánélethez, önrendelkezéshez való jogával, amely például az USA Legfelsőbb Bírósága által 1973-ban hozott híres Roe v. Wade abortuszdöntése alapján magában foglalja a terhességmegszakításhoz való jogot is.
– Bizonyára foglalkoztak a kérdéssel, mikor kezdődik az élet. Mivel érveltek a felek?
– A parlament képviselője szerint az emberi élet nem a megtermékenyítéssel, hanem fokozatosan kezdődik. Mivel álláspontja szerint nem lehet tudni, pontosan mikor kezdődik, társadalmi megegyezés szükségeltetik ahhoz, hogy eldöntsük: mikortól védjük a meg nem született életet. Szerinte a 12. hét orvosi és bioetikai szempontból is megfelelő időhatár. Volt olyan, aki azt állította: a magzatnak még nincs öntudata. Az ellenérv úgy hangzott, hogy még a megszületett gyermeknek sincs néhány hónapig öntudata, mégis védeni kell, hiszen az öntudat az, ha valaki belenéz a tükörbe, és tudatosítja önmagát.
Erre csak az ember képes, de felnőttkorában is elvesztheti eszméletét – és akkor is védeni kell. De érveltek azzal is, hogy a magzat nem önálló személy, az anya testének részét képezi, ezért önállóan nem védendő. Az ellenérv szerint viszont a magzat genetikailag befejeződött emberi individuum.
– Mi volt a kulcskérdés?
– Szlovákia jogrendje különböző jogi normákban (például munkajogi, szociális ügyi előírások) az anyán keresztül valóban védi a magzatot. A fő kérdés az volt, hogy magával az anyával szemben az abortusztörvény nyújt-e a magzatnak védelmet. Másként fogalmazva: ha a terhességmegszakítás csak az anya elhatározásán múlik, tehát ha az anyának nem kell 12 hétig semmivel sem megindokolnia, hogy miért szakíttatja meg a terhességét, vajon teljesítve van-e az államnak a magzati élet védelmére irányuló alkotmányos kötelessége?
– Végül is milyen döntés született?
– Az Alkotmánybíróság többségi döntést hozott az ügyben. Egy szavazaton múlott, hogy a parlamenti képviselők indítványa el lett utasítva, és továbbra is az eddigi törvényi szabályozás lesz irányadó. Az Alkotmánybíróság a meg nem született életet alkotmányosan védendő értéknek minősítette, de úgy értékelte, hogy Szlovákia jogrendje elegendő védelmet nyújt a meg nem született életnek, ha nem is az abortusztörvényben, hanem más törvényekben és főleg a nő védelmén keresztül. Az Alkotmánybíróság szerint a magzat védelmét szolgálja az, hogy a terhességmegszakítás előtt az orvos köteles tájékoztatni a nőt a terhességmegszakítás következményeiről. Az indítványozók második, lényegesebb kifogása arra irányult, hogy a genetikai okokból történő terhességmegszakítás határideje (24. hét) csupán az Egészségügyi Minisztérium hirdetményével van szabályozva, holott az Alkotmány szerint ilyen esetben kötelező a törvényi szabályozás.
– Ebben a kérdésben (és csupán ebben) az Alkotmánybíróság helyt adott az indítványozóknak.
– A határozathoz öt alkotmánybíró (köztük én is) különvéleményt fogalmazott meg. Ezek szerint a hatályos abortusztörvény alapján a meg nem született élet minimális védelemben sem részesül.
A PL ÚS 12/01 számú alkotmánybírósági határozat teljes szövege (60 oldal) a különvéleményekkel együtt (20 oldal) a www.concourt.sk címen található.
