Kedves, kiegyensúlyozott: látszik, hogy révbe ért. Holocsy Katalin, a Komáromi Jókai Színház művésznője kicsit még örül is annak, hogy ezúttal nem a színészi hivatásáról kérdezzük, hanem a másik – talán még fontosabb – szerepéről: az anyaságról.
Gyermeket elveszíteni talán a legnagyobb fájdalom a világon – akkor is, ha a gyerek egy elsuhanó, meg sem született baba. Ki segíti azokat az anyákat, akik méhük gyümölcsét spontán vetéléssel veszítik el? Mit érez a kismama és családja?
Részlet egy olvasói levélből: „Harmincöt éves vagyok, és szeretnék szülni egy gyereket. Ebben nincs semmi különös, igaz? A különös az, hogy gyereket akarok, de férjet nem.”
A mai nők már inkább a Szex és New York lányai, és nem Született feleségek. Már nem a férjet és a családot akarják szolgálni elsősorban, és nem akarják magukat alárendelni. Saját vágyaik szerint akarnak élni, maguk akarják meghatározni (és megtalálni) a helyüket az életben.
"A karácsony legmeghatóbb ajándékai azok, amelyeket gyermekektől kapunk, akik azokat majdnem kivétel nélkül sajátmaguk készítik. Ők az igazi szívbeli ajándékozók."