Én is, mint sokan mások, a Facebook közösség tagja vagyok. Itt megfigyeltem egy érdekes jelenséget: az ismerőseim túlnyomó részének markáns véleménye van Trianonról.
Idén harmadszor rendezték meg Komáromban a Puszták Népe Lovasviadalt. Célja a magyar lovashagyományok bemutatása, valamint ispiláng (pünkösd) ünnep felélesztése.
Kellemes estét szerezhet magának, ha jegyet vált a Teátrum Balfácánt vacsorára! című előadására. A kedves francia humor magával ragadja a nézőt – miközben a darab mondanivalója elgondolkodtató.
Valahogy úgy gondoljuk, hogy másoknak mindig könnyebb, mint nekünk. Máshol a madarak is szebben énekelnek, a fű is zöldebb. Pedig dehogy! A mi paradicsomunk, a...
Ki tudja, miért, a közönség hatalmas ovációval fogadja, ha egy férfi női ruhába bújik a színpadon. Vajon hogy érzi magát egy férfi színész, ha nőnek öltözik? Mi is ezt kérdezzük most a Komáromi Jókai Színház „primadonnáitól”, Jacktől (Tóth Tibor) és Leotól (Benkő Géza) – pardon, Samanthától és Alexandrától.
Egyre több magyar színészt foglalkoztatnak a szlovák médiában, színházakban és filmekben. Most Bandor Évát láthatjuk a Nők a férjem életéből (Ženy môjho muža) című filmben.
Egy varázslatos tanyavilág vendégei voltunk. Sokáig a Vág és annak árterülete volt ez a vidék. Mocsaras, hínáros, lápos terület – náddal benőtt „vadvilág”.
"Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek."