„Két apától két gyerekem van – az egyik lelkész, a másik börtönben ült” – kezdi levelét a csallóközaranyosi Szűcs Anikó. Miket mesél még nekünk életéről?
A jó étel hosszú ideig készül: benne van a föld íze, a nap melege, az állatok tisztasága, a gazdaasszony szeretete. A közös ebéd összeforrasztja a családot, és melegséggel tölti el szívünket.
Manapság egyre több marcona arccal találkozunk. Sokan mondják: vacak ez az élet. Riportalanyaink találtak egy hobbit, amely színessé teszi a szürke hétköznapokat. Kis fénysugarat, ami örömet hoz az életükbe.
Cs. Tóth Erzsébet a hazai magyar színművészet állócsillaga. Énekelt és táncolt, amikor szórakoztatni kellett, máskor könnyeket csalt a szemekbe. Ki hinné, hogy már negyvenkét éve játszik nekünk?
A képen látható csinos csajok egyben nagyon ügyesek is: novemberben bronzérmesek lettek Japánban, a kagoshimai teremkerékpár-világbajnokságon. A lányok a művészi teremkerékpár szakágban, négyes formációban értek el ilyen szép eredményt.
Lassan tíz éve, hogy a Hír TV, majd a Magyar Televízió időjárásjelentésében feltűnt egy kedves palóc srác: Reisz András. Azóta sok interjú készült vele, ahol kedvenc meteorológusunk a vidám arcát mutatta. Beszélgetésünk alkalmával azonban megnyílt a másik ember is: az érzékeny Reisz András.
Eltelt 2012. Nem történt meg a pólusváltás, nem dobtak le ránk atombombát, nem tört ki a harmadik világháború. Nem ütközött a Föld a Nibiruval, sőt, nem borult háromnapos sötétség a világra. Élünk.
Ahogy a Felvidéket járjuk, kezdem azt gondolni: falvaink sokkal élhetőbbek, mint városaink. Szímő már a sokadik példa arra, hogy falun sokkal jobban működnek a dolgok.
"Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor decemberben."