Eltelt 2012. Nem történt meg a pólusváltás, nem dobtak le ránk atombombát, nem tört ki a harmadik világháború. Nem ütközött a Föld a Nibiruval, sőt, nem borult háromnapos sötétség a világra. Élünk.
Ahogy a Felvidéket járjuk, kezdem azt gondolni: falvaink sokkal élhetőbbek, mint városaink. Szímő már a sokadik példa arra, hogy falun sokkal jobban működnek a dolgok.
Sámson Gizella egyszerű nő, aki nem él reflektorfényben. Egész életét Izsa kulturális életének szentelte. Életműve becsületére válna minden közösségnek, ha...
Szeptembertől – a kínai állam meghívására – Medve Linda párkányi származású orvosnő ismét Kínában végzi doktoranduszi tanulmányait. Hogyan ünnepelnek a kínaiak? – kérdeztük tőle.
Vajon mi fog történni 2012-ben? Az emberiség sokszor volt már világvége hangulatban – de ennyi különleges jóslat és ekkora várakozás kevés évet övezett, mint az ideit.
A Felvidéken természetes, hogy karácsonykor ostya kerül az asztalra. Sokféle szokás kötődik hozzá: van, ahol mézzel és dióval, máshol csak pusztán rágcsálják, sőt, sok családban mai napig szertartásszerűen tördelik meg a fa alatt.
Karácsony előtt a gyermekek levelet írnak a Jézuskának. Persze mi, szülők is elolvasunk, így próbáljuk eltalálni, mire vágyik a gyermekünk a legjobban. Riportunkban a legilletékesebbeket kértük meg, árulják el szívük féltve őrzött titkát.
Kivételes helyzetben van az újságíró, aki most, a 21. század elején még élő népszokásra akad. Karácsony közeleg, s mi Bodakon jártunk – és ma is élő szokásokat láttunk!
Ha a huszonévesekről esik szó, mindenkinek van valami markáns véleménye. A társadalom értetlenül nézi őket, és ők is úgy érzik, lehetetlen úgy felnőtté válni, ahogy azt az idősebbek elvárnák tőlük.