Abban a színházban játszik, ahol az édesapja volt az igazgató. Nagy színész lánya, csodás hanggal. Vendégünk Holocsy Krisztina, a Komáromi Jókai Színház művésznője.
Mi még a réz gyertyacsipeszekre, az aranyhajra és a szikrázó csillagszóró sercegésére emlékszünk. Ám az ünnep változik: ma műrózsákat és balerinát rakunk a karácsonyfára, de sebaj, ebből is népszokás lesz egyszer!
Sejtetni kell, és nem megmutatni. Ezt tanácsolja a stílusszakértő, akit arról kérdeztünk, hogy milyen legyen az ünnepi viselet. Milyen ruhát öltsünk magunkra ünnepekre vagy bálba?
Egy francia sanzonénekesnő és egy hollywoodi színésznő. Az akkori világ legelismertebb dívái voltak, istennők és örök legendák. Nézzük meg őket a Komáromi Jókai Színházban!
Ahogy velem szemben ülve a kávéját kevergeti, ugyanazt a zavart látom rajta, mint Komárom főterén, ahol az emberek büszkén várták a világjáró vándort, aki kerékpárral vágott neki a nagyvilágnak. Harmincöt éves, Szeder Lászlónak hívják, geográfus, és időnként hónapokra eltűnik a biciklijével.
Miért van az, hogy amiben ő egy vonzó, szexi nő, abban én úgy festek, mint egy zombi? Neki miért áll jól, s nekem miért nem? A magyarázat egyszerű, tudom meg Ragány Angéla színtanácsadótól és stílusszakértőtől.
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."