Virágzó fák, nyíló virágok nyomában jártunk. Asztalunkra Holocsy Pál virágkötő a tavasz legszebb tulipánjait válogatta és rendezte megejtő csendéletekbe.
A 17. században nagy érdeklődés támadt a virágokat, ételt ábrázoló csendéletek iránt – különösen a Holland Köztársaságban. A holland festők megdöbbentően élethű csendéletek festésére adták a fejüket.
Az olasz Caravaggio vallásos témájú képeiről volt híres, mint például Az emmauszi vacsora. Talán ma már nehéz elhinni, de volt idő, hogy ezeket a képeket megdöbbentőnek találták.
Indítsuk a napot finom villásreggelivel! Terítsük meg az asztal szép terítővel, és rakjuk meg mindennel, mi ezen a szép tavaszi napon csak szem-szájnak ingere!
A festők 1910 körül olyan képeket kezdtek festeni, amelyek nem dolgokról szóló képek, hanem maguk a dolgok voltak. Ezt a fajta művészetet absztrakt művészetnek nevezzük.
A németalföldi Jan van Eyck festménye egyike a reneszánsz legismertebb portréinak. Egy gazdag itáliai bankárról, Giovanni Arnolfiniről és feleségéről készült, akik egymás mellett állnak bruges-i házukban.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."