1991-től november 14-e a cukorbetegség (diabétesz) világnapja. Ez a nap egy világméretű kampány része, amely – a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF), az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ támogatását élvezve – arra hivatott, hogy egyesítse a cukorbetegek közösségét az egész világon. Nem kis közösségről van szó!

Az IDF 2019-ben 463 millióra becsülte az egész világon ismert (!) cukorbetegek számát. Sajnos, számuk évről évre nő. Hazai pályán maradva: Szlovákiában 1980-ban 122 197 gondozott (diszpenzarizált) cukorbeteget ismertünk. Egy jó emberöltővel később, 2014-ben, e szám már közel 400 ezerre nőtt. Idén a cukorbetegség világnapjának jelentőségét emeli egy fontos orvostörténeti esemény századik évfordulója.

orvosi-tanacsok-kezdo-tel.jpg

1921-ben kanadai orvoskutatók – Banting, Best és Macleod – hónapokon át végzett állatkísérletekkel igazolták, hogy a hasnyálmirigy ún. Langerhans-szigetei egy vércukrot  csökkentő anyagot termelnek. A sziget latin nevéből az új hormon neve az inzulin lett. A felfedezés jelentőségét bizonyítja az a tény, hogy Banting és Macleod már 1923-ban orvosi Nobel-díjban részesült az inzulin felfedezéséért.

Az utókor pedig azzal is lerója háláját F. G. Banting előtt, hogy születésnapja – 1891. november 14-én született – ma a diabétesz világnapja.

Ma már nehéz még csak elképzelni is azt, mennyire végzetes betegség volt a diabétesz száz évvel ezelőtt. A diétán – lényegében a koplaltatáson – kívül egyéb gyógymód, gyógyszer nem létezett.

A cukor (szénhidrát) drasztikus megvonása ugyan csökkentette a tüneteket; pár hónappal, esetleg évvel meg is hosszabbította az olykor csontra-bőrre fogyott beteg életét, de a fiatalkorban bekövetkezett halál elkerülhetetlen volt. Egy ilyen beteg életének az inzulin felfedezését követő gyökeres megváltozása olvasható a Cooper-Ainsberg szerzőpáros magyarra is lefordított „Áttörés” című könyvében.

A könyv – melynek alcíme „Az inzulin felfedezésének kalandos története” – minden diabéteszben szenvedő, de különösen az inzulinnal kezelt beteg számára ajánlott olvasmány. Az inzulin felfedezése kétségtelenül a huszadik század egyik legnagyobb orvosi teljesítménye volt.

elofizetes_uj_no_70.png

Egy dologról azonban nem szabad megfeledkezni a centenáriumi ünnepi hangulatban sem. Bármennyire hatékony is az inzulin, a beteg sorsa – a szakemberek, a diabetológusok véleménye szerint – ma is több mint 50 százalékban a beteg hozzáállásától, együttműködésétől függ. Magyarán: a cukorbetegség kezelése ma is, az inzulin birtokában is, a diétán alapszik. Az injekció formájában naponta beadott inzulin képes ugyan pótolni a hasnyálmirigy által nem termelt (1. típusú diabétesz), vagy már nem elégséges mértékben termelt (az idősek 2. típusú cukorbaja) hormont, de a cukorbetegség szövődményeinek elkerüléséhez továbbra is szükség van a beteg fegyelmezett életvitelére. Ez nemcsak a ma már lényegesen engedékenyebb diéta betartását jelenti, hanem a rendszeres testmozgást és a dohányzás mellőzését is.

Továbbra is fontos – a Covid–19-pandémia megszorító intézkedései ellenére is –, hogy a cukorbeteget gondozó orvos rendszeresen ellenőrizze a cukorbeteg egészségi állapotát (szemészeti vizsgálat, a láb ereinek ultrahanggal („szono”) is végzett ellenőrzése stb.).

Dr. Kiss László