Mikor a karácsony üzenetéről, a szeretetről írunk, nem tudjuk igazán szépen elmesélni a lényeget. De egy jó történetnek ereje van, az emberben még sokáig ott munkálkodik.
A generációs transzferek alatt azt a tudást értjük, amit az egyik generáció átad a másiknak. Apa a fiának, anya a lányának, vagy csak úgy „kitrécselik” a padon a szomszédok.
Közeleg a karácsony, és egyre gondterheltebben törjük a fejünket az ajándékokon. Pedig sokszor az a legszebb ajándék, ami a legegyszerűbb – és valódi szeretet van mögötte.
Mifelénk a családokban még mindig az anya a domináns, az apa általában „hozzáadott érték”. Pedig nagyobb hatással van a család életére, mint gondolnánk.
A fiatalok kényelemszeretete járványként terjed Európában. Egyre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik nem szándékoznak elköltözni otthonról, és sokan még munkát sem keresnek. Ez a magatartás nálunk is jellemző.
A nyár. Az édes, forró, zamatos nyár, amely nevetéstől, zenétől és szerelemtől hangos! Persze, ennek az évszaknak is megvannak a maga kellemetlenségei: egy amerikai kutatás szerint augusztusban történik a legtöbb rollerbaleset.
A téma nagyon érzékeny. És fáj. Egy keveset magam is tudok erről, mert nyolc éve magam is fájdalmasan vágyódom egy második gyerekre. Sikertelenül. Pedig igyekszem.
A nyaralókkal teletűzdelt utca teljesen kihalt. Nem is csoda, hiszen az ember nem azért megy nyaralni, hogy reggel hétkor a kisbolt felé caplasson. Kivéve a nagymamákat. Ők nem ismernek kegyelmet, ha az unokák reggelijéről van szó.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."