Órákat töltünk a munkahelyünkön – és otthon vár ránk a második műszak. A láthatatlan, mégis kikerülhetetlen házimunka. Ideális esetben minden családtag részt vesz benne. De hogyan érhetjük el ezt, ha eddig minden a mi vállunkat nyomta?
Minden diák hallott az Erasmus-programról, aminek köszönhetően szinte bármelyik európai uniós országba kiutazhatunk. Nemcsak új tapasztalatokat szerezhetünk általa, de hatalmas önismereti túra is.
Sok indoka lehet annak, ha egy-egy rokonunkat látni sem bírjuk. Van-e megoldás a nézeteltérésekre? Mikor kell egyszerűen elengedni a régi sérelmeket, és fátylat borítani a múltra?
Dr. Fischer Eszter Berlinben élő magyar pszichológus. Nem szakította meg magyarországi kapcsolatait sem: tanácsadást tart mozaikcsaládban élők számára.
Összeomlott a világ, amelyet olyan jól ismertünk. Feltartóztathatatlanul sodródunk a válás felé. Vagy már el is kezdődött a pokol. Úgy érezzük, összecsapnak a fejünk felett a hullámok. Ezt nem lehet kibírni, gondoljuk.
„Ez már nem él. Ez csak egy sejtcsomó volt. Felejtse el, csináljanak gyorsan egy új gyereket.” Ha ilyen és ehhez hasonló mondatokat hall a nő, azok bizony traumatizálhatnak.
Nem számít, hogy egy anya mikor veszíti el a babáját, a veszteség mély nyomot hagy. Ligetvári Anitával beszélgettünk, aki a veszteségfeldolgozásban próbál segíteni a pároknak.
"A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz."