Vannak betegségek, melyek nemcsak az orvosi szaknyelvben, de a laikus köztudatban is rövidítésük révén váltak ismertté. Ilyen betegség az „SM”, azaz a szklerózis multiplex.
A szklerózis (keményedés) itt nem az ütőereket támadja meg, mint az arterioszklerózisnál (érelmeszesedésnél), hanem az idegeket. Az idegek egymással idegnyúlványaik segítségével érintkeznek.
Nos, az SM az idegnyúlványokat burkoló „mielin”-nek nevezett hüvelyt támadja meg. E hüvelyen hiányok, lyukak keletkeznek, melyeket a szervezet igyekszik pótolni. Ám tudjuk, hogy a „pótlás” általában gyengébb minőségű, mint az eredeti anyag. Így történik ez az SM-nél is: a pótló támasztószövet alakítja ki a kórnak nevet adó kemény csomókat (szklerózisokat). S mivel ezek a csomók sok helyen keletkeznek, ezért a szklerózist „sokszorosnak”, azaz „multiplex-nek” nevezzük. Innen az ismert rövidítés: SM.
Az SM valódi oka mindmáig ismeretlen. A betegség alapját képező kórfolyamat viszont ismert: autoimmun gyulladás. Azaz olyan gyulladás, amikor a szervezet immunrendszere saját maga ellen fordul, és a nyiroksejtek az idegburkot alkotó mielint roncsolják. A hüvely nélkül maradt idegek pedig nem tudják vezetni az ingerületet az izmokhoz, ezért az izmok működése is romlik.
Ez a romló izomműködés vezet a különféle bénulásos tünetekhez: homályos és/vagy kettős látás, nyelészavar, zsibbadás, fáradékonyság. Romlik a beszéd érthetősége, kéz-remegés jelentkezhet, gondot okozhat a vizelet-, illetve székletürítés és a járás.
Korábban az SM klinikai lefolyásán alapuló altípusait különböző betegségekként fogták fel az orvosok. A kórfolyamatok jobb megismerése következtében azonban napjainkban ezeket az altípusokat egyetlen betegség spektrumának tekintik.
A betegség korai szakaszában döntően helyi (fokális) gyulladás zajlik, ami fokális demielinizációhoz (a mielinek eltűnéshez) vezet. Ez jellemzi a jól ismert visszaeső-javuló (relapszáló-remittáló) altípust. Kiderült azonban, hogy ezen a heveny fellángoláshoz vezető formán kívül a beteg agyának fehérállományában folyamatosan zajlik, „parázsol” egy krónikus gyulladás is. Ezek az agyban zajló „parázsló” kórfolyamok vezetnek az állapot rosszabbodásához fellángolás nélkül is. Ezért született meg a parázsló betegség (smoldering disease) elnevezés, amely egy gyűjtőfogalom.
E gyűjtőfogalom magában foglalja az akut gyulladásokon túl az agyban zajló krónikus kórfolyamatokat, amelyek a beteg állapotának rosszabbodásában nyilvánulnak meg. Sajnos, e „parázslás” felismerésére nincsenek vérből kimutatható, laboratóriumi jelek. Biztató azonban az a tény, hogy a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) segít a fehérállományban a parázsló kórfolyamatok okozta elváltozások kimutatásában.
A parázsló betegség fogalmának bevezetése tehát arra készteti az ideggyógyászokat, hogy betegeik sorsát még figyelmesebben és rendszeresen ellenőrizzék. Várható új diagnosztikus kritériumok bevezetése és új terápiás stratégia kidolgozása is.
