Visszamennél a múltadba? Mit nem felejtünk el soha? Az első szakítást, az első napot az első munkahelyen. Mélyen az emlékezetünkbe vésődtek. De hogy mi volt tegnap? A szürke hétköznapokra nehéz visszaemlékezni.
Az utóbbi hónap nagyon nehéz volt, hisz elvették az életünket. Az élet szagát és ízét, nagy dolgokat és kicsiségeket, a szépen terített asztal látványát, mindent, ami szép és jó az életben
Orlovský Erzsébet tanítónő Kistárkányban, a keleti végeken. Erzsike osztályában csillogó szemű gyerekeket láttam, akik verset mondtak, harsányan énekeltek, és fergetegesen táncoltak.
Mi kerülhet a bakancslistára? Tulajdonképpen bármi. Utazások, tevékenységek, apróságok, csupa érdekes és izgalmas kívánság, melyekre úgy vágyunk! Nevezhetnénk őket így is: célok!
Virágh Marikát az Új Nő Szépe döntőseként ismerte meg a szerkesztőségünk. Szenvedélye a fotózás, és meglepetésünkre a mi szakmánkat választotta: szerkesztőként és fotóriporterként dolgozik. És most elmondja az életét. Mind a 35 évét.
Dokumentál, ételt oszt, gyógyszereket ad be, injekciót szúr, lázat mér, sebet fertőtlenít, panaszt hallgat végig, s ha kell, szemet fog le. Ömlik rá a tömérdek emberi baj. Türelemmel segít, és odaadással gondoz. És közben mosolyog. Erről szól az élete.
Az egyik ember otthon ülő, a másik örök utazó. Alex az a fajta világjáró, aki a nyarat és Hollywoodot szereti. S úgy képzeli, hogy két életünk van: a nyugalmas, konszolidált életet megelőzheti egy másik, amelyikben kicsavaroghatjuk magunkat.
Olvasóink valószínűleg emlékeznek a bátorkeszi Benes Máriára és autista fiára, Dávidra, akikről novemberi számunkban írtunk. Bedőlt házban laktak, amelyben nincs se villany, se gáz, se mellékhelyiség. A téli hónapokra tűzifa nélkül maradtak.