Harminc évvel ezelőtt a miénk volt az a generáció, amelyik a rendszerváltás után járta végig a gimnáziumi éveket, és járult a zöld asztal elé, hogy kilépjen utána egy új és szabad világba. Érettségink margójára.
Január elején minden ismerősünket felkeressük, hogy boldog és szerencsés új esztendőt kívánjunk nekik. Hogyan zajlott a felkeresés és a köszöntés a boldog békeidőkben?
Valljuk be: nem állunk olyan rosszul. Van tető a fejünk felett, van munkánk és szerető családunk, van mit ennünk, évente legalább egyszer eljutunk nyaralni. Ám mégsem vagyunk igazán elégedettek, mert nem azon az úton haladunk, amelyet egykor megálmodtunk. Ami egy álomélethez vezetne.
