Egy nemrég lezajlott kutatás szerint a nők többsége olyan férfit keres, aki gondoskodik a családról, mellette megértő és toleráns. Könnyebb megtalálni a tűt a szénakazalban, mint ráakadni egy ilyen férfira. De miért? Vajon tanulható az empátia?
Gondoskodik a családról, szépen öltözködik, modern, okos, udvarias, intelligens, művelt, energikus, szellemes, nem hazudik, megbízható, elbűvölő, őszinte, elnéző, felelősségteljes, empatikus, nincsenek előítéletei, úriember, toleráns, jó a fellépése… Ilyeneket mondtak a nők, amikor egy felmérés folyamán feltették nekik a kérdést: milyen legyen a mai férfi?
Engem személy szerint egy tulajdonság lepett meg leginkább: az empatikus. Ez a tulajdonság került a harmadik helyre, megosztva a toleránssal. (Az első helyet az ügyes, dolgos, segítőkész hármasa foglalta el, a másodikat a gondoskodni tud a családjáról.) Ugyanis a legtöbb barátnőm az empátia hiányára panaszkodik. Én sem vagyok kivétel. Nem mintha az én férjem nem volna figyelmes vagy jószívű, de néha az az érzésem, hogy amikor panaszkodom valami miatt, ahelyett, hogy meghallgatna és vigasztalna, a saját problémáival hozakodik elő. Mintha azt akarná mondani, hogy összehasonlítva az övéivel az én gondjaim kevésbé komolyak.
Mi az empátia? „Az a képesség, hogy beleéljük magunkat a másik ember helyzetébe. Empátiára akkor van a legnagyobb szükségünk, amikor gondjaink vannak” – magyarázza a pszichológus. Arra a kérdésre, hogy az empátia ugyanazt jelenti-e, mint a tolerancia, nemmel válaszol.
„Az empátia aktív részvétel a másik gondjaiban, érdeklődés és kérdésfeltevés, a másik problémáinak átélése. Ezzel szemben a tolerancia passzív meghallgatás – nem nyilvánít véleményt, hanem átsiklik felette.”
Ellentétes tulajdonságok
„Meglepett, hogy a nők milyen nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a férfi el tudja tartani a családját – mondja a pszichológus. ‒ Én azonban úgy gondolom, hogy ma, az emancipáció korában az igazi egyenjogúság az, ha nemcsak a férfi vesz részt a család fenntartásában, hanem a nő is anyagi felelősséget vállal érte. Nem várhatunk el egyszerre harciasságot és kedvességet a férfiaktól. Ezek egymással ellentétes tulajdonságok.”
Ez azt jelentené, hogy a nők elvárásai túl nagyok a férfiakkal szemben? „Akarni akarhatunk ezt-azt – folytatja a pszichológus –, de minden párkapcsolatban kompromisszumokat kell kötni. Az előbb felsorolt tulajdonságok ideálisak, de nem reálisak – persze ez miránk is érvényes.”
Egyszerűen hallgass meg
Régi barátnőmet nemrég elbocsátották a munkahelyéről, ahol tíz évig dolgozott. Számára ez hatalmas csapás volt, egyáltalán nem számított rá. Amikor este elmondta a férjének, az átölelte, és azt mondta: „Majd találsz másik munkát. Te mindig mindent megoldasz.” A barátnőm felháborodott: „Megsimogatta az arcomat, mintha kisgyerek volnék, aki elesett a biciklivel – panaszolta. ‒ Pedig csak ki akartam sírni magam a vállán. Nem ilyen józan hozzáállásra számítottam. Azt hittem, megérti, mit érzek. Ezt meg is mondtam neki. De ő azt válaszolta, hogy a sajnálkozás nem segít ebben a helyzetben – mesélte a barátnőm. – Azzal folytatta, hogy segít munkát keresni, végigkérdezi a barátait, ismerőseit. De ezt magam is meg tudom tenni. Nem azt vártam tőle, hogy megoldja a gondjaimat és tanácsokat adjon, azt szerettem volna, ha vigasztal és erőt önt belém. Ehelyett bagatellizálta a helyzetet. Ez volt a legrosszabb, amit tehetett.”
Nevelés kérdése?
Bár az empátia nagyon értékes tulajdonság, kevés emberről lehet elmondani, hogy empatikus. Kétszeresen vonatkozik ez a férfiakra. Ennek oka az lehet, hogy a fiúkat arra nevelik, hogy elfojtsák az érzelmeiket. Ráadásul az empátia szembemegy más elvárásokkal, mint például a harciasság vagy a család anyagi biztonsága.
Emiatt nem egyszerű egyensúlyt teremteni a „hagyományos férfitulajdonságok” és a „modern” elvárások között, amelyekbe az empátia is beletartozik.
Lehet, hogy a férfiak egyszerűen érzelmileg hidegebbek, mint mi, nők? És éppen az empátia hiánya okozza a konfliktusokat, félreértéseket? A pszichológus ezt így látja: „A férfiak kisebb beleérző képessége az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a rendelőmben találkozom. A férfiak általában kevesebb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, ami miatt nem képesek teljes egészében érzékelni azokat a helyzeteket, amikor empatikusabbnak kellene lenniük. Ebben bizonyos mértékben szerepet játszik az is, hogy kiskorukban gyakran hallják a szüleiktől, hogy a fiúk nem sírnak. Jó hír viszont, hogy az empátiát, a másik ember támogatásának képességét tanulni lehet. Segíthetünk ebben a férfiaknak úgy, hogy ezt nyíltan megmondjuk nekik (nem pedig csak csendben hallgatunk).
Az empátiát gyakorolni kell
Egy életvezetési tanácsadó ‒ aki maga is nő ‒ nem egészen ért egyet azzal, hogy a férfiak kevésbé empatikusak. „A környezetemben nagyon sok az empatikus férfi, de ők másképpen mutatják ki az együttérzésüket és megértésüket, mint a nők. Például tettekkel. Az empátia megnyilvánulása ugyanis nagyban függ a neveléstől és a kulturális szokásoktól. Ez nem az empátia valódi hiánya – mondja. – Az empátia ugyanolyan készség, mint bármelyik másik, tehát gyakorolni lehet. De kell, hogy akarja az ember. Kulcsfontosságú az aktív odafigyelés. Hagyni kell, hogy a másik őszintén elmondja, mit érez. Figyeljük közben a testbeszédet, s ha az nem egyértelmű, kérdezgessünk. Ügyeljünk arra is, hogy ne érzelmi sztereotípiákban gondolkodjunk. Ezek a gyakorlás alapvető szempontjai” – javasolja a tanácsadó.
