Mondasz valami fontosat, de a férjed nem figyel rád, hisz nem válaszol, még csak nem is hümmög. Dühös vagy, dúlsz-fúlsz, hogy milyen érzéketlen fatuskóval kell élned. Ugye, ismerős?!
Tamás belépett az ajtón, és köszönésére a felesége azt válaszolta: Csao. Rossz jel. Mert a „csao” azt jelenti, hogy dühös. Nagyon dühös. És Tamás nem tudja, miért. Fél tízkor ért haza. De hisz megmondta előre, hogy ezen a héten későn fog hazajárni. „Vagy a koszos zokni miatt haragszik, töpreng magában, amelyet tegnap a rekamié vánkosa alá dugtam? Vagy még mindig amiatt duzzog, hogy vasárnap nem néztem át vele az utazási iroda katalógusát? De hiszen még csak március van!”
Ildi csakugyan dühös. Tomi említette ugyan, hogy ezen a héten későn fog hazajönni, de mi az, hogy későn? Nyolckor, kilenckor, tízkor? Nem tudja azt mondani, hogy „fél tízkor jövök”? És nem képes előtte telefonálni, hogy „farkaséhes vagyok”? Vagy hogy „már vacsoráztam”? Valóban azt hiszi, hogy normális dolog bedugdosni a koszos zoknikat a vánkos alá? Valóban azt hiszi, hogy augusztusban fognak befizetni a kirándulásra, amikor már az összes jó utat szétkapkodták? Amikor márciusban a legjobbak közül válogathatnának? Ha legalább megmondaná, hová akar menni! Hogy lehet, hogy nem képes felfogni, ez mennyire fontos? „Vagy oda se figyel arra, amit mondok?!”
De bizony odafigyel. Csakhogy nem tudja, hogy az asztalon levő katalógus azt jelenti: ki kell választani az utat. Az pedig egyáltalán nem jut eszébe, hogy a „mikor jössz haza?” kérdés azt jelenti: „Főzzek ma vacsorát?”
Röviden, érthetően
Ebből már világos: a férfiak nem értik, hogy a nők mit akarnak mondani. Nem tudnak olvasni a sorok között. És a nőket ez rettenetesen zavarja: a tizenhét évest éppúgy, mint az ötvenévest. A nők olyan nyelvet beszélnek, amelyet a férfiak alig értenek. A nők nagy jelentőséget tulajdonítanak a sorok között elhelyezett információknak. Pontosabban: kimondják, amit gondolnak, csak nem közlik pontosan, hogy mit akarnak. Bíznak a célzásokban, és azt hiszik, hogy ennyi elég. Arra számítanak, hogy a férfiak „értenek a szóból”. Azt hiszik: ha a férfi szereti őket, akkor kitalálja rejtett kívánságaikat. Megérzi, hogy mit akarnak, mire vágynak. Hát nem. Nem találja ki, nem érzi, még akkor sem, ha a nőt valóban szereti. A férfinak pontosan meg kell mondani, s csak akkor fogja tudni, hogy a nő mit akar.
„Fogalmazd meg érthetően és világosan, mit akarsz” – mondja a sikeres ügyvéd a feleségének. „Tuskó, úgy viselkedik otthon is, mint a bíróságon” – dohog a feleség. Pedig örülnie kellene: a férje egy ritka emberpéldány, mert érthetően megfogalmazta, mi a legősibb probléma a férfi és a nő között.
– Évekig a sötétben tapogatóztam – mondja Gyuri. – De ma már tudom, ha a feleségem azt mondja, hogy a szomszéd ékszerüzletben szép új fülbevalók vannak, akkor vennem kell neki egyet. Tíz évig tartott, amíg megértettem ezt a rejtélyes beszédet. Milyen boldog lettem volna, ha kerek perec megmondja, hogy fülbevalót akar a névnapjára! Amikor ezt elmondtam neki, megsértődött. Hogy neki semmi kedve könyörögni egy fülbevalóért. Meg hogy állítólag már kétszer is mondta, hogy szeretne egy fülbevalót, de én úgy tettem, mintha nem érteném.
Tételezzük fel, hogy Gyuri csakugyan nem fösvény, és nem azért nem értette a vágyakozó sóhajokat, mert nem akarta. Hanem valóban nem értette, mert a felesége nem mondta meg pontosan, mi a kívánsága: Ezt és ezt a fülbevalót szeretném! Hisz neki is tetszik a legújabb Honda, s ha volna rávalója, nem csupán sóhajtozna, hanem vehemensen kimondaná: Én ezt az autót akarom! A legtöbb férfi nem tudja olvasni a „rejtbeszédet”. Nem értik a jelbeszédet, amelyet a nők használnak. Ezért inkább hallgatnak. Emiatt szokták azt mondani: a férfiak kevesebbet beszélnek, mint a nők. Az arizonai egyetem tudósai megfigyelték négyszáz hallgató beszélgetési szokásait. Kiderült, hogy a lányok háromszor annyit beszélnek, mint a fiúk.
A férfiak is beszélgetnek. Férfiakkal.
Mi az igazság? Az, hogy a férfiak ugyanolyan beszédesek, mint a nők. Tévedés azt állítani, hogy a férfiak keveset beszélnek. Megfigyelték már a kocsmában üldögélő férfiakat? Talán szótlanok? Dehogy. És már helyben is vagyunk. A férfiak is beszélgetnek, csakhogy férfiakkal, mert a férfi csak azt érti meg, amit egy férfi mond. A nők beszédét nemigen érti, ezért inkább hallgat. A hallgatás jó megoldás számára, mert így legalább nem veszik el a női szavak erdejében. De vigyázat! Nem azt jelenti-e ez, hogy a férfi bizony eszesebb, és nem butaságból, hanem számításból hallgat?
Bizonyára akad a férfiak között ilyen is. A többség azonban azért hallgat, mert tanácstalan. Pedig a nőkkel jobban ki lehet jönni, mint a férfiakkal. A teremtés koronái nagyon melléfognak, ha azt hiszik, hogy a nők ügyesebb szónokok, mint ők maguk. Csak be kell vetniük azokat a fogásokat, amelyeket az üzleti tárgyalásokon alkalmaznak. Például mondják azt: Elemezzük ezt a problémát. Ez azt jelenti, hogy részletesen beszéljenek meg egy adott témát. Érzelmi kirohanások nélkül. Jó módszer a témakijelölés, a nőknek azonban sokszor problémát jelent megmaradni egy témakörnél.
Úgyhogy, kedves Tamás, többet ne rakd a zoknidat a vánkos alá, mert szörnyen büdös. És ha a jövőben későn jössz haza a munkahelyedről, telefonálj. Mi, asszonyok ugyanis féltünk benneteket, aggódunk értetek. A nyári üdülést pedig márciusban kell kiválasztani, mert ilyenkor még kedvezményt is kapunk az árhoz. Három-négy ezer koronát meg lehet spórolni! És téged, kedves Ildi, mi megértünk. Ha érthetően beszélsz, Tamás is érteni fog, és a jövőben majd elrakodik, telefonál, és márciusban segít kiválasztani a tengerpartot, ahol nyaralni fogtok. De most már hagyd őt tévézni. És főleg maradj csendben.
Badarság! A férfiak se beszélnek kevesebbet, mint a nők!
A férfiak ugyanúgy szeretnek locsogni, mint a nők. Az arizonai egyetem felmérése szerint a két nem által kiejtett szavak között minimális volt a mennyiségi eltérés. Ezzel rácáfoltak arra a hiedelemre, miszerint a nők háromszor annyit beszélnek, mint a férfiak. Különbség csak az introvertáltak és az extrovertáltak között vannak. A befelé forduló és a közlékeny emberek között napi több ezer szó lehet a különbség.
A legfecsegőbb ember a mért időszakban 47 000 szót mondott ki, a leghallgatagabb alig 500-at. Egy másik szabály is kiderült: a nők a nőkkel, a férfiak a férfiakkal szemben a legbeszédesebbek.
Régen se értettük egymást. Most még kevésbé!
A pszichológusok szerint a mai életstílus okozza, hogy a nők és a férfiak egyre kevésbé értik egymás. A férfiak rengeteg időt töltenek a családtól távol, a férj, feleség néha jobb viszonyban van a munkatársával, mint a saját párjával – ami érthető, hiszen többet, sokkal többet vannak együtt! Jobban ismeri a munkatársa érzéseit, gondolatait, mint a saját párjáét. A feleséggel nincsenek közös élmények, lassan elsorvad a szeretet közöttük, szétmállik a családot összetartó háló. A sok munka mindenképpen a család és a házasság ellensége!
Legmarkánsabban ez ott mutatkozik meg, ahol a férfi a karrierjét építi, az asszony pedig otthon neveli a gyerekeket (persze közben dolgozik, de kevesebbet, és nem ő hozza a több pénzt). A szakemberek szerint a nők sokkal gyorsabban érzékelik, ha valami nincs rendben a családban (mert jobban odafigyelnek az érzéseikre, a metakommunikációs jelzésekre, empatikusabbak, érzékenyebbek).
A férfiaknál fordított a helyzet. Idejük nagy részét a munkahelyükön töltik, versenyben állnak a kollégákkal. Megszokták a munkahelyi hierarchiát, azt, hogy valaki főnök, valaki pedig beosztott. Ezek a körülmények a férfias tulajdonságokat (szüntelen küzdelem, törtetés, győzni mindenekfelett!) erősítik bennük. A családi környezet a nőkben a nőies tulajdonságokat erősítik: az empátiát, az érzékenységet, a gondoskodást, az odafigyelést. Az eredmény nyilvánvaló. A házastársak egyre kevesebb időt töltenek együtt, egyre kevesebb a gyakorlatuk a másik fél kommunikációjának megértésében. Sok házasságban a felek szingliként élnek. Nincsenek közös élményeik, nincsenek közös gondjaik. A férjek aránytalanul sok időt töltenek a munkahelyükön, mert úgy érzik: a munkájuk adja a biztonságot.
Nem tehetnek róla!
Az emberi agy kutatása kimutatta, hogy a nők agyában azoknak a részeknek nagyobb a vérellátásuk, amelyek a teljesítőképességet és a nyelvi közlést szabályozzák. A nők agyában több kapcsolódási pont található az érzelemközpont és a beszédközpont között. A férfiak agyának ez a két területe kevesebb ponton kapcsolódik össze. A kutatások azt bizonyították, hogy a lányoknak már kislány korukban nagyobb a szókincsük, mint a fiúknak, és szavakkal jobban ki tudják fejezni érzelmeiket és élményeiket.
A lányok kifejezőbben tudnak beszélni az érzéseikről, és azt hiszik, hogy a fiúk ugyanígy vannak vele. De a fiúk nem ilyenek. A lányok azt hiszik, hogy a fiúk nem akarnak beszélni nekik az érzelmeikről. Nem nem akarnak, hanem nem tudnak. Például: A szülők este otthon ülnek, és izgatottan várják, hogy tizenöt éves fiuk telefonáljon, hogy szerencsésen megérkezett barátaival a hétvégi házba. Késő van, és a gyerek nem telefonál. Az anya megkérdezi: „Mit tegyünk? Majd megőrülök az aggodalomtól.” Az apa így válaszol: „Biztos vagyok benne, hogy minden rendben van.” Valójában ugyanazt érzi, amit az asszony: „Én is ugyanúgy félek, mint te.” Csak nem mondja ki.
