Koronavírus ide vagy oda, a szerelem utat tör magának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Bernadett és János története. A fiatal pár nem engedte, hogy a járványveszély az útjukba álljon.
A házasságban élő párok biztonságra vágynak – de szenvedélyes szexre is. Mindkettő alapvető emberi szükséglet. Csak az a baj, hogy ez a kettő nemigen fér össze – egyiknek semmi köze a másikhoz.
Egy múltkor közölt olvasói levélben a saját történetemre ismertem. Az én férjem is 50 felett bolondult meg: felnőttek a gyerekeink, jól ment a vállalkozás, és egyszeriben ő is habzsolni kezdte az életet.
Állandó probléma a házasulandó pároknál, hogy ki szerepeljen a vendéglistán. Meghívjunk mindenkit illemből, aki minket is meghívott az esküvőjére, vagy tegyünk...
A párommal már az alapiskola utolsó évében összejöttünk, vagyis 12 éve vagyunk együtt. A diplomaosztómon kérte meg a kezemet, és idén ősszel tartjuk az esküvőnket. Illetve csak tartanánk, mert nekem kételyeim támadtak.
A döntés megszületett: a pár gyűrűt cserél, és kitűzik az esküvő napját. Nyilvánvaló az igyekezet: szeretnék a Nagy Napból kihozni a maximumot. Éppen ezért ma már egyre többen vannak, akik hozzáértő szakembereket bíznak meg a szervezéssel és a dekorálással.
A suhogó fehér ruha, a csipkés fátyol, a virágcsokor: életünk legszebb napjának kellékei. Vajon milyen elvárásokkal lépnek az oltár elé? Miféle változást hozott életükbe az igen kimondása? – kérdeztük volt és leendő menyasszonyoktól.