Tsztelt Szerkesztőség, kedves Heni! Nagyon sajnálom Önt, hogy a leveléből csak úgy süt a csalódottság és a megkeseredettség! Én magam sem siettem el a párválasztást, de azt tudom, hogy sosem az lesz az igazi, aki a tömegben a leghangosabb, a legdivatosabb.

Húsz éve ismerem a férjemet, sok mindenen mentünk már keresztül. Bőven voltak hullámvölgyek az életünkben! Az esküvő után jöttek a gyerekek.

hazastarsakbol-lakotarsak-kezdo.jpg

Nem állítom, hogy a férjem kedvenc időtöltése volt a pelenkacsere meg a büfitakarítás, de megbirkózott ezekkel a feladatokkal is. Persze, szüksége volt a menekülő útvonalra, a barátaira, akikkel egy sör mellett egymásra licitálhattak a kakis sztorikban. Úgy gondoltuk, könnyebb lesz, ahogy nőnek a gyerekek. Részben így lett, hiszen könnyebb volt rendet tartani, kirándulni menni – és egyáltalán elindulni valahová.

Mi mégis azt vettük észre, hogy egymással egyre nehezebb minden: már nem házastársai, csak lakótársai vagyunk egymásnak.

Elkoptak az összebújások, a kettesben töltött esték, a beszélgetések is csak a háztartási teendőkre és a gyerekekre korlátozódtak. Mikor erre ráébredtünk, tudatosabban kezdtünk egymásra figyelni. Miután a gyerekek aludni mentek, beszélgetni kezdtünk, megosztottuk egymással érzéseinket. Nem volt egyszerű folyamat. Új szabályokat hoztunk: minden kedden, munka után kétórás közös program, csütörtökön pedig összebújás. Ehhez tartottuk magunkat, bármilyen fáradtak is voltunk.

Ezen kívül minden nap ölelés, míg a gyerekek mesét néztek, rövid beszélgetés kettesben, egymásra figyelve. Elsőre nagyon erőltetettnek tűnt minden, de a harmadik-negyedik hét után mindketten újra élvezni kezdtük a másik társaságát, és vártuk a közösen eltöltött estéket. Őszintébbek, nyitottabbak lettünk, ezáltal közelebb kerültünk egymáshoz. Persze, nem lehet minden percet együtt tölteni, a barátokkal vagy akár az egyedül szervezett programokra is figyelmet fordítunk. Kedves Heni, higgye el, Önre is vár valahol az igazi, csak adjon neki lehetőséget!

Márta

minden_reggel_ujno.sk.png

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!

Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Cookies