Az első levendulát Dobó Bandi bácsi hozta be a faluba Izraelből, vagy harminc évvel ezelőtt. Adott nekem is egy bokrot ajándékba. A gyümölcsfa tövébe ültettem. Jó, mert elűzi a bogarakat. Ezzel kezdődött a rajongásom.

– Az én másik életem akkor virult ki, mikor nyugdíjba mentem a vasúttól – meséli Icuka. – Irodában dolgoztam, nem kreatív munkát. A nyugdíjas évekkel sok-sok üres órát kaptam ajándékba, melyeket a kedvemre kitölthetek.

levendula-kezdo.jpg

– Van három sor levendulaágyásom, amelyek júniusban a legszebbek. Idén tintakéken virítottak a terasz alatt, mert sok volt az eső, és nem fakultak ki a napon. A kertészkedéshez nem sokat értek, igazából csak az eredménye izgat, hogy az ablakból milyen színekben gyönyörködhetek majd a változó fényben. Messze vagyok attól a kertésztől, aki komposztálja a kávézaccot és a krumpli héját. Inkább csak elvarázsol a látványok ritmusa. Ám minden évben kifagy pár levendulabokrom, idén pedig az első vágás után rengeteg zörgő, száraz ág maradt az alján. A szomszéd azt mondta, hibát követek el, télire tövig kell vágni a bokrokat. A tudós könyvemben meg azt olvasom, hogy a feléig. Igazán használható tanácsot a kistárkányi Proscsák Ilonától kaptam, aki életem első riportútjának helyszínén, Kistárkányban egy gyönyörű levendulaház tulajdonosa. Az ő kertjében bezzeg minden növény az ereje teljében nő, duzzad és virágzik. A lendületből persze ilyenkor ősszel visszavesznek, de hát ez a világ sora.

A levendulát napos és meleg helyre kell ültetni. Szereti, ha meszes a talaj. Segítendő a bokrosodást, virágzás után vágjuk vissza a bokrot a felére-kétharmadára. A levendulabokor így tud időről-időre megújulni. Virágát a virágzás közepén vágjuk le, olajlepárlásra a virágzás vége felé arassunk. Ősszel egy másodvirágzásra is számíthatunk, ha időben arattunk nyáron. Permetezésre nincs szükség.

– Július közepére alulról a száraz ágakat én mindig kivágom – mondja Icuka. – Így elérem, hogy a levendula augusztus végére másodszor is virágba boruljon. A leveleit azonban békén hagyom, hogy szép gömbölyű legyen. Az a szép igazán, mikor a levendulabokor ráfekszik az útra! Ősszel aztán a feléig megvágom, és az alját púposan feltöltöm tőzeges földdel. Saját készítésű komposztot is használok. A kertből a növényi hulladékot, elszáradt ágakat kimetszem, és ebből lesz a komposzt. Tavasszal is dobok alájuk a tőzeges földből, mert a levendula abból él. Amúgy nagyon szárazságtűrő. Íme, ennyi a titok.

A puding próbája az evés: Icuka nyolcvan levendulabokrából eddig még egyetlenegy sem fagyott ki, némelyik szára már meg van fásodva. És magról is nevelt, fólia alatt tégliben ötven tövet. A gyönge hajtásokat ledugta, a földjét állandóan nedvesen tartotta, s őszre már szép bokor kerekedett belőlük. Icukának tizenöt éve van levendulája, ám mióta nyugdíjba vonult, jegyezte csak el magát igazán vele! Kistárkányban egy verandás parasztházból levendulaházat varázsolt. Padlót csiszolt és festett, bútort javított, függönyt varrt, és párnát hímzett. Bent a házban minden „a kézimunkáról szól”.

levendula-himzes.jpg
A képeken látható kézimunkákat és levendulás termékeket Icuka készítette. A mintákat egy százéves lepedőre varrta ki.

– Mindenki születik valamivel, és én azzal születtem, hogy szorgalmas vagyok. Meg mindenekelőtt szeretem a szépet. Az igényességet édesanyám nővérétől, Juci nénitől tanultam, aki Budapesten a Gellért Szállóban dolgozott. Ő még Kudlik Júliának, Kabos Gyulának varrt inget. Arra tanított, hogy ne elégedjem meg a kevésbé jóval. Én azt mondom, hogy a kézimunka sors. Negyedikes voltam, mikor megkötöttem az első pulóveremet. Akkor nagyon más világ volt. Az asszonyok összejöttek, mindenki szőtt, azsúrozott, gobelint varrt, én meg a lábuknál ültem, és gyakoroltam a simafordítottat. A precíz munkát szeretem, a színén varrom össze a pulóvert, nem a fonákján. Tizenöt ruhát kötöttem, ma is hordható mindegyik.

Icuka és barátnője a nyáron Anna-napra bált szervezett a bélyi kastélyba az egykori kontesz, Sennyey Anna tiszteletére. Száz szál hortenziát osztottak szét Icuka gyönyörűséges kertjéből, és minden pár azsúrozott levendulazsákot kapott. Mert Icuka levendulazsákjai messze földön híresek. A mintát ki sem rajzolja, mert már „az ujjában van”, csak a szárat. Régen még kézzel varrta össze a zsákocskákat. A helyi vásárok látogatói veszik az illatosító zsákokat, terítőket és levendulás telefontartókat, mint a cukrot.

– Nézem a tévét, és táncol a kezem – mondja. – Minden jó valamire, egy fodor, párna, lepedő. Újrahasznosítok. Találok a százéves láda mélyén öt méter csipkét, és beindul a fantáziám: megfodrosítom. Szeretek tanítani is, idén nyáron táborlakó gyerekeket tanítottam levendulászsákot varrni.

A fényképen nem jön át a látvány mélysége, nem szagolhatom meg a tintakék levendulát, nem simogathatom meg a precízen kikeményített kosárkát, nem csodálkozhatok rá a régi lepedővászonra.

Icuka boldog ember, mert azt csinálja, amit szeret – és boldog, mert férje is szívesen dolgozik vele együtt a kertben. Őt is lebilincseli Icuka szépérzékének minden megnyilvánulása.Tudom, a fénykép nem tükrözi igazán azt a csodát, amit Icuka teremt. A legszívesebben elrepíteném az olvasót Icuka csodaszép kertjébe, de persze nem lehet. Ezért az olvasó fantáziájára bízom a dolgot, jómagam meg kötényt kötök, s indulok kivágni a száraz ágakat a felkopaszodott levendulámból...

A levendula magyarországi története

Bittera Gyula kezdte, az 1920-as évek közepén telepítette az első ültetvényt. Franciaországból hozott szaporítóanyagot, a területet pedig a tihanyi apátságtól bérelte. Magyarországon addig csak a középkori kolostorkertekben lehetett levendulát találni. Ez volt az első nagy telepítés, és sikeresnek is bizonyult, mert a Tihanyban aratott levendula illóolaj-tartalma magasabb volt, mint a franciáé. (Ami nem véletlen: Tihanyban vulkáni az alapkőzet, magas a napsütéses órák száma, és kevés az eső.) Nem csoda, ha a tihanyi levendulát még a tőzsdén is jegyezték. Bittera Gyula később 100 hektárra növelte a telepet. Keserűmandulát ültettek a levendulasorok közé, ezekből néhány öreg fa még ma is látható. A kommunizmus alatt, mint minden más, a levendulás is pusztulásnak indult. A fordulat után kezdődött a régi levendulás felébresztése. Ma a Külső-tóval szembeni hét hektáros levendula-ültetvény a legszebb.

icuka_0.jpg
Icuka

Levendulaszörp

Hozzávalók:

1 l víz
3 marék levendula
1-2 egész citrom

Elkészítés:

A hozzávalókat felfőzzük, 24 órát áztatjuk, majd leszűrjük, végül 1 kg cukorral ismét felfőzzük, és üvegekbe öntjük.

A levendulaolaj elkészítéséhez ahány pohár levendulát, annyi pohár melegített olívaolajat egy nagy üvegbe öntünk, és 4 hétig érleljük. Naponta átkeverjük.

Levendulaméz

Hozzávalók:

1 l víz
25 dkg levendula
3-4 egész fahéj
1 db citrom

Elkészítés:

Ezeket felfőzzük, 24 órát áztatjuk, majd leszűrjük, és 1-1/2 kg cukorral sűrűre főzzük.

Fotó: Dömötör Ede

hirlevel_web_banner_1_37.jpg

Nagyvendégi Éva
Kapcsolódó írásunk 
Cookies