Indítsa az a napot az Új nő legjobb írásaival! Decemberi számunk legérdekesebb cikkeiből közlünk válogatást.
„Mint üvegen a sugár, ahogy átsugárzik,
mégis rajta sem kár, sérelem se látszik:
úgy született, az anya foltja-kára nélkül,
Isten, Istennek fia, saját jegyesébül.”
(Ismeretlen költő: A Szent Szűz anyaságáról)
(© Caroline Bonne Müller)
Szenteste a jó palócok megitták az áldomást, imádkoztak, majd elfogyasztották a karácsonyi vacsorát. Ezután bementek a tisztaszobába, körülállták a fát, a gyerekek énekeltek, megköszönték Jézusnak, hogy egyben tartja a családot. Nagy jelentőséggel bír minden, a gyerek ugyanis azt a képet viszi tovább a karácsonyról, amit otthon megkap a fa alatt.
PALÓC BÁDOGBETLEHEM ÉS TÁRSAI
A tárgyak mesélnek! Ladóczki Vilmos kedves tárgyait mutatjuk be, melyek Gömörből és Nógrádból származnak. A történelmi Nógrád megyéhez a jó palóc, vagyis Mikszáth Kálmán által lefestett vidékek tartoznak, Gömör pedig a vadabb szépségek földje – itt él Ladóczki Vilmos is. (Fotó: Rabec László)
Palóc bádogbetlehem
„Engedelmet kérek, hogy önök házába
Bátorsággal belépni merészeltem,
És e betlehemet ide vezéreltem.
Gazdag városunk aranyát, ezüstjét felszedtem,
S e szép betlehemet abból építettem.”
(Részlet egy betlehemi játék szövegéből.)
Jézus istállóban született, s ott anyja, Mária – bölcső nem lévén – jászolba, az állatok etetővályújába fektette. A betlehemi istálló kicsinyített mását nevezik nálunk betlehemnek. A képen egy, a Monarchia korából származó, templom alakú bádogbetlehemet láthatunk.
A betlehemezés a legismertebb népszokások egyike. A betlehemesek karácsony előestéjén Nógrádban is útra keltek, hogy családról családra járjanak, s előadják Krisztus születését. Közeledtüket csengettyűszó jelezte.
– Ez a szép betlehemi kistemplom sokáig használatban volt – mondja a kistemplom megmentője, Ladóczki Vilmos. – Egy jómódú család készítette a falusi iskolás gyerekeknek, akik pásztorjátékukért almát, diót, utóbb már pénzt kaptak. Száz évig járták az apáról fiúra szálló hagyományt, s a kistemplom szentestére mindig hazatért az őrzőjéhez. Aztán az idő porral fogta körbe, már nem volt igény a karácsonyi játékra, s egyik kereskedőtől a másikhoz került. Végül az egyik pesti gyűjtő barátom szólt, hogy fellelhető nála egy jellegzetes, palóc bádoglemez betlehem. Úgy éreztem, nem hagyhatom tovább vándorolni, betlehemünk így hazatalált. A legtisztább gondolatot hirdeti, miszerint Jézus Krisztus állandóan itt van velünk, s ha a szívünkbe zárjuk, a lelkünkben béke lesz, s béke lesz a családokban, a világon is...
Ladóczki Vilmos
Üvegbe fújt áhítat
„Mint üvegen a sugár, ahogy átsugárzik, / mégis rajta sem kár, sérelem se látszik: / úgy született, az anya foltja-kára nélkül, / Isten, Istennek fia, saját jegyesébül.” (Ismeretlen költő: A Szent Szűz anyaságáról)
Olvass tovább: Palóc bádogbetlehem és társai
Ahol kikötöttek a királyok!
Komárom a Duna mellett fekszik – kell ennél több? Régen volt itt minden jó: termőföldek, vadban gazdag erdők; itt ömlik a Vág a Dunába, az öreg folyóba (melyen már a római légiósok is hajóztak az evezőseikkel). Később is virágzott a kereskedelem, ám az utak rosszak voltak, így az áru nagy részét hajóval szállították. Az 1700-as évektől kezdődően pedig felfejlődtek azok a mesterségek, melyek a hajózáshoz kötődtek: azóta is híresek a komáromi szekeresgazdák, kovácsok, hajóácsok és kötélverők.
VOLT EGYSZER EGY HAJÓGYÁR
Több mint száz éven át, ha egy komáromi előtt csak megemlítették a hajógyárat, büszkén ki húzta magát. Város volt a városban, büszkeség és áldás, a Duna gyermeke. A komáromi hajógyár 125 éves története dióhéjban.
Az arany ember városában
Jókai Mór legnépszerűbb regénye csodásan mutatja be a dunai hajósok életét. A könyv megjelenése után, a századforduló környékén telepített Komáromba egy magyar részvénytársaság egy hajójavító és egy hajóépítő telepet (ezeket Győrből hozták át).
Melléjük új műhelyeket emeltek, a csarnokokat kibővítették: így jött létre az „öreggyár” az Erzsébet-szigeten. Itt kezdték meg 140 munkással a vontatott uszályok, majd a gőzhajók gyártását...
Az első világháború kezdetére már megduplázódott a munkások száma: hajnalonta lakatosok, esztergályosok, kárpitosok, asztalosok, ácsok, kovácsok, fröccsöntők, fűtők, gépészek, hajótervezők seregei álltak munkába. Elindult egy sikertörténet, melynek végén a komáromi hajógyár Közép-Európa egyik legnagyobb hajógyárává vált.
Életükbe került a lázadás...
A gyárat megroppantotta, mikor 1919-ben egyik napról a másikra „csehek lettünk”. Lezárták a határokat, betiltották a magyar lapokat, mire a hajógyári munkások közt erősödni kezdett az ellenállás. Ők nem akartak csehszlovákok lenni... Sztrájkokat hirdettek, s mikor Budapesten kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a szakszervezetek itt is megkísérelték a hatalomátvételt.
Olvass tovább: Volt egyszer egy hajógyár
ÜNNEP A HAJÓGYÁRBAN
A komáromi hajógyárba beszökött a karácsony, a legklasszikusabb ünnepi ruhadarabokban. Mert volt egyszer egy hajógyár, a legnagyobb és a legkedvesebb! Ünnep, oly szép! Ipari csarnokban fotóztuk ünneplőbe öltözött asztalunkat: ennyi hangulatnak világteremtő ereje van. S bizony mi sem maradhatunk alul mellette... Milyenek legyünk? Elegánsak, de ne színpadiasan csillivillik. Ötletesek, csak semmi túlzás!
Egy szépecske, csipke-kötésű pulóver és a tüllfodor házassága (Sandro).
A legjobb megoldás a klasszikus elegancia: a fekete-fehér párosítása, esetleg kis lurexszál a hosszú ruhában, tangócipő és fekete masni, s a báj máris borítékolható.
Nagyvonalú eseményre – gálákra, szerényebb bálokra – is ugyanilyen volumenű ruha jár.
Piros-piros-piros. Rúzsban, körömlakkban ilyenkor nincs párja! A klasszikus, örök nő színe. Ciklámenpiros taftszoknya Molli felsővel.
Olvass tovább: Ünnep a hajógyárban
HOL VANNAK A JÓZSEFEK?
Bizonytalan világban élünk, ahol lassan nagyítóval kell keresni a felelősségteljes férfiakat. Azokat, akik a közösségek és családjuk tartóoszlopai lehetnek, s akikre a nehéz időkben is nyugodtan támaszkodhatunk.
Egyre gyakoribb, hogy a gyermekek rossz apai mintát követve nőnek fel. A témáról Bedő Imre (49, Budapest) közgazdásszal, a Férfiak Klubja alapítójával beszélgettünk.
(© Gemmy Woud-Binnendijk)
– Milyen hatással van a fiatal fiúk életére az apa hiánya? Hova tűnt József a családból?
– Évszázadokon keresztül volt egy uralkodó minta, hogy a fiúk ugyanazt csinálták, amit az apjuk, miáltal sok időt is töltöttek együtt. Persze megesett, hogy az apa elment katonának vagy idő előtt elhunyt, de ilyenkor ott volt a nagyapa. A lényeg, hogy nemzedékről nemzedékre öröklődött a példa, s egy hősi halált halt apa emléke is olyan erőt adott a következő nemzedéknek, hogy nem tört meg a lendület. A városiasodással mindez megszűnt, a fiúk többnyire már nem követik apjuk példáját. Kérdezhetnénk: mi ezzel a baj? Mivel az apa majdnem kizárólag csak a munkahelyén tevékeny, az általa mutatott minta sokszor csak a munkavállaló mintája. A hangsúly ezzel átkerült a munkahelyi helytállásra, az alkalmazkodásra és a pénzkeresésre. S ezt nemcsak a fiúk, de a lányok is elfogadják, mert azt hiszik, ez a normális. Ilyen egy férfi!
– Olyasmiről, hogy fiúnevelés, ma már alig esik szó. Mit gondol erről?
– Amióta világ a világ, a fiúnevelés célja az volt, hogy a fiatalok megszokjanak egyfajta terhelhetőséget, felelősségteljes férfiak legyenek, akik majd a családjuk élére állhatnak. Ezt a civilizációk kezdete óta célul tűzték ki a közösségek. Persze, faluhelyen tér és idő is rendelkezésre állt hozzá: minden nap be kellett fogni a lovat, menni kellett fát vágni, be kellett hordani a terményt, gondoskodni kellett az állatokról. Én Erdélyből származom, a mi nagyapáink még így éltek. Voltak kötelességek, melyek kötelezték a fiúkat, a munkára pedig szoktatták őket, nem nevelték. Nevelni olyasmire kell, amit majd egyedül kell csinálnia a fiúnak. Józsefeket kizárólag nevelés útján lehet formálni. Régen arra nevelték a fiúkat, hogy a család élére tudjanak majd állni, a nővel együtt tudjanak működni, s ezt a szövetséget meg tudják tartani.
Több évszázadon át az állt a fiúnevelés középpontjában, hogy a fiatalokból felelős férfiak és apák legyenek, akik képesek lesznek családjuk élére állni. Ma viszont az iskolarendszer arra képezi a fiatalokat, hogyan legyenek jó munkavállalók.
– Mi a fő célja ma a fiúnevelésnek, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről?
– A nevelésnek ma egyáltalán nem célja, hogy a fiúkból családjuk élére álló férfiak legyenek. Tévedés ne essék: az élre állás nemcsak azt jelenti, hogy a fiú a főnök, hanem hogy a teljes felelősség az övé. Úgy szerez nőt magának, úgy áll bele a feladatokba, hogy a családi siker mind-mind az ő személyes felelőssége. Mert a legeslegnagyobb kiteljesedési lehetősége egy férfinak az, ha családot vagy életet hagy maga után. Ezt a gondolkodást pedig tudatosan vissza kell ültetni a fiúk fejébe, mert ha tíz éven belül nem visszük vissza a férfiakat a családokba, akkor a nők is elhagyják a családi fészket. Ennek vagyunk manapság a tanúi.
– Ez valóban bekövetkezhet? Darabjaira hullik a család?
– Tíz év múlva a mai tizenötösök huszonötösök lesznek – és a huszonötösök harmincötösök. S már most úgy vélekednek a lányok, hogy minek nekik gyerek, ha úgy sincs olyan férfi, akivel fel lehetne nevelni... Ha pedig nincs gyerek, több idejük lesz karriert építeni, több pénzt kereshetnek, és a testük felett is szabadabban rendelkezhetnek. Miközben a családok zömében azért tudtak megmaradni, mert a nőkben benne élt az ősi vágy, hogy ők szeretnének gyereket. Az egésznek az a kulcsa, hogy a férfiakat visszahelyezzük a felelősségkörükbe – még azelőtt, mielőtt a nők feladják. Fontos, hogy a férfi magától is tudja: az élet továbbadása az egyik legcsodálatosabb dolog, ám ehhez nő kell és család.
Bedő Imre (© Dömötör Csaba / csalad.hu)
– S hogy lehetne ezt elérni a fiúknál?
– Minden erőnkkel arra kell oktatni őket, hogy a család az első. A fiúkat meg kell tanítani az otthoni házimunkára, hogy ki tudják venni a részüket a lehető legtöbb feladatból. Tudatosítaniuk kell, hogy családot alapítani felelősség. Viszont itt van a kutya elásva: ha éjjel-nappal erre oktatnánk őket, akkor is csak a minimumot érhetjük el. Ahogy már említettem, ma az egész iskolarendszer a munkahelyi helytállásra oktatja a gyerekeket. S a munkahelyek is arra törekednek különféle módszerekkel, hogy a férfiak a munkát és a pénzt helyezzék előtérbe.
Olvass tovább: Hol vannak a Józsefek?
