Azt gondoljuk, hogy mikor utoljára szólal meg a csengő, a pedagógusok leteszik a lantot, hazamennek szépen, és vígan vakációznak. Vajon mit csinál az a sok...
A statisztikák fényében ismert tény: egyre fogy azok száma, akik Szlovákiában magyarnak érzik és vallják magukat. A helyzetben rejlő lehetőségekről Ravasz Ábel szociológussal, a Bél Mátyás Intézet igazgatójával beszélgettem. T
A Felsőszeli Széchenyi István Alapiskola önálló igazgatású, de közös épületet foglal el a szlovák alapiskolával. Az iskoláról László Ildikó igazgatónővel és Molnár Beáta igazgatóhelyettessel beszélgetünk egy napfényes irodában.
Nyitrától 12 km-re található Alsóbodok. A kis zsákfalut dombok és erdő határolják. A település elején, nyugodt környezetben áll a Zoboralja egyetlen magyar tannyelvű középiskolája.
Augusztusban nagy port kavart a hír, miszerint az oktatási minisztérium bezárásra ítélne 129 kisiskolát, köztük 12 magyar tanítási nyelvűt. Sokfelől hallottam: „Ugyan már, sok hűhó semmiért, nem fogják bezárni ezeket az iskolákat.” Most még nem. Azonban az új törvény által, ha szeptemberben elfogadják, előbb-utóbb ellehetetlenülnek.
Nagy a konkurencia – Gúta mégis helyet tud adni egy diákoktól nyüzsgő középiskolának. Ez a több mint két évtizedes hagyományokkal rendelkező Schola Privata Gutaiensis Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola.
Állok a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola folyosóján, körülöttem zsibongó gyerekek. Fibi Sándor nyugalmazott igazgatóra várok. Mit érez egy nyugalmazott igazgató, aki csodát tett?
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."