Nagy a konkurencia – Gúta mégis helyet tud adni egy diákoktól nyüzsgő középiskolának. Ez a több mint két évtizedes hagyományokkal rendelkező Schola Privata Gutaiensis Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola.
Gyermekeink ellustulnak, szinte már csak a tornaórán mozognak valamicskét. A tornatanárok és orvosok egybehangzóan állítják: a 21. század gyermeke már nem bírná a versenyt egy, az átkosban nevelkedett társával.
Állok a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola folyosóján, körülöttem zsibongó gyerekek. Fibi Sándor nyugalmazott igazgatóra várok. Mit érez egy nyugalmazott igazgató, aki csodát tett?
A parlament május végén új közoktatási törvényt fogadott el, amelyet már szeptemberben be is kellett vezetni. Mindez szépen hangzik, ám a gyakorlat mást mutat. Az új törvény elkapkodott, sok szempontból átgondolatlan, és néhány pontjában veszélyes a magyar iskolákra.
Adni annyi mindent lehet. És nem csak ajándékot. Néha egy meleg sál, egy simogatás vagy jó szó is elég. Ezt tanulgatják az iskolások Érsekkétyen, ebben a pici falucskában, ahol pedig nem a bőség az úr.
Ne hallj, ne láss, ne szólj! Az egymás mellett ülő három majmocska jutott eszembe a következő történetről. Legjobb hallgatni, bedugni a fejünket a homokba. De vajon mit lehet elérni hallgatással?
Azt, hogy ki minek érzi-vallja magát – magyarnak-e, szlováknak-e –, nagyban befolyásolja, milyen nyelven végzi az iskoláit. Legalább az első, „alapozó” osztályokat, hisz itt válik „vérévé” anyanyelvének szókincse, itt ismeri meg népe történelmét.
"Érdekes, hogy milyen varázsa van a karácsonynak. Egyetlen ünnepnek sincs olyan varázsa, és mennyire tartja magát. Az embert ugyanúgy elbűvöli, mint, mondjuk, nyolcszáz évvel ezelőtt."