Nem csak Velntin-napon, hanem a rohanó hétköznapokban is időt kell szakítani a romantikára. Belépve az ajtón, mindenkit magával ragad, mikor párja ilyen szépen megterített asztallal várja.
Régen, ha elromlott valami, akkor azt igyekeztek megjavítani. Ma viszont, ha valami nem működik, akkor rohanunk újat venni. S ezt a mentalitást elkezdtük átültetni szerelmi viszonyainkra is.
Ma már túl sokáig élünk ahhoz, hogy életünket egyetlen ember mellett éljük le... A válásnál a főszereplő mindig a gyerek lesz. A szülők valahogy kimásznak a gödörből, a gyereknek viszont soha többé nem lesz szerető apukája és szerető anyukája, akik egy fedél alatt élnek vele.
Még a legideálisabbnak tűnő párkapcsolatokban is létrejöhetnek időnként krízishelyzetek – ám ezek nemcsak rombolni képesek. Bizalomvesztésről, krízishelyzetek megoldásáról beszélgettünk Megyeri Zsuzsanna párterapeutával.
A szerelem sötét verem. Ha jól emlékszem, először a Timon és Pumba sorozatban hallottam ezeket a szavakat, holott Petőfi Sándor már 1843-ban papírra vetette A szerelem, a szerelem... című versében.
Akit szeretek, azt nem gyilkolom le, nem késelem meg. Ám a romantika logikája szerint: dehogyisnem. Mikor a férj szerelemféltésből öli meg a feleségét, a gyilkosság sokszor enyhébb elbírálás alá esik.
Divatba jöttek az aranyásó férfiak. Rég nem igaz (talán sosem volt az), hogy szexet, szerelmet, gyengédséget csak a férfiak vásárolnak. Nők is. Ők tartják ki az aranyásó férfiakat.
