A koronavírus-járvány miatti bezártság pszichés következményének tartják az úgynevezett barlang-szindrómát. Sokakat érintő probléma, amelynek lényege, hogy a korlátozások feloldása után nem rajzunk ki a világba, hanem ugyanúgy otthon maradunk, mint eddig. Félünk a világtól, félünk magunktól, félünk a másik embertől.
A hűtlenség nem attól hűtlenség, mert én azt gondolom, hogy valami olyat csináltam, amit nem kellett volna. Hanem attól, hogy a másik csalódik-e bennem, ha megtudja a vétkem?
Romantikus csalók. Szerelmet ígérnek, pénzt lopnak. Sármos, özvegy amerikai katonák a Facebookon, újabban orvosok, olajfúrók vagy építőmérnökök. Semmi mást nem akarnak, csak egy rendes nőt. Most és innen, a Csallóközből.
Itt sajog, ott fáj. Egy ideig megpróbáljuk semmibe venni, nem figyelni rá, majd amikor már úgy érezzük, testünk végképp fellázadt ellenünk, elvisszük egy „szerelőhöz”. Jó esetben segít, legalábbis ideig-óráig. Aztán kezdődik minden elölről.
A nagy ünnepi tolakodásban egyetlen férfi sem akadt, aki előre engedett volna, vagy megtartotta volna nekem az ajtót, mikor nagy táskákkal kifelé igyekeztem az üzletből. Kétségbeesetten kérdeztem: Nem maradt egyetlen figyelmes férfi sem?
Újra itt a december, kopogtat ajtónkon az év legszebb ünnepe, s vele együtt vészesen közeleg a családi vacsorák, na meg a kínos kérdések időszaka. „Idén is egyedül jöttél?
"Ez az egész angyal- és Jézuska-dolog csak jelkép - nem hazugság, csak jelkép, az egymás iránti szereteté, amely arra késztet bennünket, hogy ajándékot adjunk egymásnak."