Időnként mindenki megtapasztalja a féltékenység érzését. Mit tegyünk, hogy legyőzzünk, illetve megelőzzük a féltékenységet? Írásunk ennek a nem éppen könnyű érzésnek próbál a mélyére ásni.
„Szedd össze magad, légy férfi!” „Ne bőgj, mint egy kislány!” Kevés olyan férfi van, aki ne hallotta volna ezt gyerekkorában. Ne csodálkozzunk, ha a férfiak félnek kimutatni az érzelmeiket.
Egyre több a válás, anyukák maradnak egyedül a gyerekeikkel. Van, aki nem is keres társat, és van, aki azonnal randizni kezd, mert hiszi, hogy érdemes arra, hogy értékes kapcsolatban élhessen.
Jó idő van van, kirajzanak a napra a nők és férfiak, és ismerkedni akarnak. A társkereső mégis azt mondja: ne keressük az újat, próbáljuk inkább megmenteni a régit. Mert kell a társ!
A hagyományoknak megfelelően úgy neveltek bennünket, hogy mintaszerűen kell élnünk: a fiatal pár házasságot köt, amely egy egész életre szól, a házasság célja pedig az, hogy gyermekek szülessenek belőle.
Több százezer nő él egyedül, mert elváltak, szakítottak a szerelmükkel vagy éppen megözvegyültek. Ez nem jelenti azt, hogy magányosak. Van, aki jár valakivel, és van, aki önként, saját elhatározásából él egyedül.
Ha megcsaltak bennünket, mindennek vége. Vagy mégsem? Miképp állhatunk ismét talpra? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne a gyerekek igyák meg a levét a szülők krízisének?