Újra itt a december, kopogtat ajtónkon az év legszebb ünnepe, s vele együtt vészesen közeleg a családi vacsorák, na meg a kínos kérdések időszaka. „Idén is egyedül jöttél?
A brit királyi családot még a szürke hétköznapokon is körbelengi valami megfoghatatlan varázslat, hát még karácsony idején! Vajon hogyan telnek az ünnepek a kastély falain belül?
Fra Angelico, a jámbor firenzei szerzetes festette a legszebb színarany glóriákat. Angyali üdvözlete Máriát ábrázolja, akinek Gábriel hírül hozza, hogy gyermeke születik.
Csendesen araszoltunk felfelé, és egyszer csak előttünk voltak a fenyők, kicsik és nagyok, a fenyők fölött pedig a kápolna. Ilyen szépet még nem láttunk. Az angyalok vezettek bennünket...
Én hiszek az angyalok létezésében. Azt nem tudom, hogy van-e mindenkinek őrzőangyala. Ahogy azt sem tudom, hogy felmenőim angyalokká váltak-e, akik vigyáznak rám és a gyermekeimre.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."