Miben különbözik a nemzetközi és a hazai kávékultúra? Hol tart ma térségünk a specialty kávé térképén? Anita karriertörténetén keresztül ezekre a kérdésekre kerestük a választ, miközben bepillantást nyerhettünk a modern kávéipar működésébe is.
Egyre több specialty kávézó nyílik, és rendszeresen visszatérő kérdés, hogy melyik a „legjobb” kávé. Hol húzódik a határ a valódi szakértelem és a sznobéria között? Nagy-Bertók Anitával, érzékszervi és vizuális világbíróval készítettünk interjút.
Görögországba készül, és rajongva szereti a frappét? Akkor jó helyre megy. Görögország a kávéimádók számára az ígéret földje – nem csak a jó kávénak köszönhetően.
Kikérünk egy presszót, vágyunk a cremára és az utánozhatatlan kávéillatra. Ám ha nem hozzák ki azonnal, a kávé habja leesik, élvezeti értéke csökken. Nem véletlen, hogy az olaszok a firenzei bárokban azon nyomban, még a pultnál hörpintik fel a kávét...
Lehet-e olcsón jó kávét inni? Ez itt a kérdés. A legtöbb ember kapásból azt felelné, hogy nem, hiszen a csillivilli kávégépeknek, amelyek egy gombnyomásra működnek, rendesen megkérik az árát...
Lassan már megszámolni sem tudom, hányszor próbáltam meg leszokni a kávéról. Volt, hogy fekete vagy zöld teával pótoltam, aztán rákattantam az eszpresszóra.
Beszélgetésünk során rendre visszatérünk a jó kávé fogalmához, amelyre Szongoth János egyszerű, mégis nagyszerű választ ad: az a jó kávé, amelyik ízlik.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."