A hirtelen halál, azaz a (látszólag) egészséges és/vagy panaszmentes egyén szinte megmagyarázhatatlan „kilépése” (exitusza) az életből, egyidős az emberiséggel. Azt már régóta tudjuk, hogy az esetek döntő többségében ún. hirtelen szívhalálról van szó.
Új azonban az a felismerés, hogy a halál közvetlen oka ilyenkor nem a „szívmegállás”. A szív nem áll le, hanem – éppen ellenkezőleg – nagyon is „mozog”. E gyors mozgás oka a hirtelen keletkező ritmuszavar, amelyet a szaknyelv kamraremegésnek (fibrillációnak) nevez.
Az egészséges, „normális” ritmusban dolgozó szívizom percenként kb. 70-szer húzódik össze és ernyed el. Pumpaként emeli át a visszerekből a szívbe ömlő vért az ütőerekbe, hogy friss, oxigéndús vér jusson el a test minden részébe. Ha kamraremegés lép fel, a szívizom percenként akár kétszázszor is kénytelen „összerándulni”, vagyis nem pumpál, hanem csak remeg.
S éppen e pumpafunkció kiesése miatt nevezzük a kamraremegést „rosszindulatú” (malignus) ritmuszavarnak: a remegő szívizom nem képes a vért kinyomni az ütőerekbe, és így a létfontosságú szervek, különösen az agy friss vér, azaz oxigén nélkül marad. Ha ez az állapot pár percnél tovább tart, az agy tartós károsodást szenved, és beáll az agyhalál, melyet rövidesen követ a „valódi” halál is. Ha viszont egy-kép percen belül sikerül a kamrafibrillációt megszüntetni, azaz elektromos kisüléssel a szívizmot „defibrillálni” (remegésteleníteni), akkor van remény az életben maradásra.
A leírtakból nyilvánvaló, hogy ilyen ideális eset, csak az intenzív osztályon fordul elő, ahol az állandóan monitorozott (géppel figyelt) szív ritmuszavara azonnal felismerhető és defibrillálható.
Az esetek döntő többsége azonban az orvosi segítségtől távol, kórházon kívül következik be – gyakran éppen az egészség példaképének tartott élsportolót, pl. focistát sújtva és a tv-közvetítés jóvoltából egy ország szeme láttára. S bármilyen gyorsan száguldjon is a mentő, az orvos és a defibrillátor megérkeztéig eltelő 10-l5 perc túl hosszú idő a „remegő szívkamrák” számára.
Ezért az életmentéssel foglalkozó orvosok régi vágya, hogy ez az idő lerövidüljön, sőt – ideális esetben – a „remegés” beindulását azonnal kövesse az életmentő áramütés.
Nos, ez a vágy napjainkban már nem csak álom: létezik olyan automatikus defibrillátor (ICD), amely beültethető (implantálható) a mellkasba, a szív közelébe. Ez a „kardioverter”-nek is becézett gépecske képes felismerni a kamraremegést, és áramütésével képes visszafordítani (konvertálni) a remegést a normális szívritmusba.
Természetesen nem ültethető be kardioverter mindenki mellkasába. Alapos szívgyógyászi vizsgálattal azonban kiválogathatók azok a még panaszmentes vagy szívbetegségük miatt már gondozott (diszpenzarizált) betegek, akiknél fokozott a kamraremegés bekövetkeztének veszélye. E veszélyre utalhat pl. a rövid ideig tartó eszméletvesztés, „megszédülés”, az infarktus utáni állapot, a „nagy” szív stb. Jó lenne e téren is felzárkózni Európához, hiszen az évente nálunk beültetett ICD-k száma alig éri el az európai átlag harmadát.
