Ma már egyre több magyar könyvet fordítanak szlovák nyelvre, és fordítva. Ezt a munkát végzi a műfordító, aki művészi igénnyel megírt szövegeket tolmácsol más nyelven. Vajon mennyi munka van mögötte? Hogyan telik egy műfordító napja? Ezekre kerestük a választ.
Az Új Nő gondozásában eddig négy könyv jelent meg a Kukkonia-sorozatban. A legjobb részeket egy könyvbe válogattuk, és Rožňo Jitka műfordító kezébe adtuk, aki a szövegeket lefordította szlovák nyelvre. „Minden egyes kötet egy új kaland kezdete” – vallja a mindig mosolygós Jitka, aki Érsekújvárott él, és a magyar irodalom szerelmese.
Rožňo Jitka anyanyelve magyar, de szlovák iskolákba járt. „Gyerekkoromtól mindkét nyelv közel állt hozzám, mert sokat olvastam magyarul és szlovákul is. Ma is akadnak kifejezések, amelyek még meglepnek, s pont ezek jelentik számomra a kihívást.”
– A műfordítás igencsak alkotómunka. Az ember csak szívvel-lélekkel csinálhatja – kezdi a beszélgetést Jitka. – A szöveg a fordításban bizonyos mértékig áttestesül. Ezért ügyelni kell arra, hogy mindenképp megmaradjon az író stílusa. Viszont vannak kivételek, mármint jó értelemben vett kivételek. Gondoljunk csak Karinthy Frigyes Micimackó-fordítására: bizony sokkal jobb, mint az eredeti! Nekem valahogy szerencsém van, mert ezidáig sokféle-fajta könyvet fordíthattam. Az elmúlt huszonöt évben több mint negyven magyar szerző kötete jelent meg szlovák nyelven a fordításomban. Volt közöttük szépirodalom, vers, színdarab, irodalomtudomány, művészettörténet, mese… Azonfelül, hogy a könyvekből sokat megtudtam a világról, mindegyik könyv más stílusban íródott. Érvényes, hogy fordítás közben számtalan új inger éri a fordítót. Minden új kötet egy új kaland kezdete! Amíg fordítom, addig a kötetben élem az életem. Márai Sándorral például a 20. század eleji Buda macskaköves utcáit barangoltam be, a Kukkónia-könyvvel a Csallóköz legszebb tájait.
– Miként találnak meg a fordítani való művek?
– Az évek során már több kiadóval és szerzővel együtt dolgoztam. A kiadó például megszólít, hogy szeretné Zolczer János Gorbacsov titkai című könyvét szlovák nyelven kiadni. Vállalnám-e a fordítást? (Nemrégiben ezzel dolgoztam.) Ha nem ismerem a kötetet, akkor megkérem a kiadót, hogy küldje el a kéziratot, és beleolvasok. Ha az írás közel áll hozzám, úgymond, bejön: akkor elvállalom. Fontos az összhatás, mindig érzelmi alapon döntök. Ma divatosak az experimentális szövegek – a szerző ilyenkor kísérletezik, igyekszik újszerűen megragadni a témát. Ezeket a szövegeket nem vállalom, mert ez a világ nem az én világom. Én szeretem, amikor a szövegnek lelke van! Ha elvállalom a fordítást, akkor azonnal megbeszéljük a kiadóval a leadási határidőt. Ez nagyon fontos részlet, mert ennek alapján ütemezem be a munkát.
– Milyen a munkameneted?
– Ha nem ismerem a könyvet, akkor először elolvasom az egészet. Utána elkezdem a nyersfordítást. Általában tíz oldal a napi penzumom. Szeretem a könyv illatát, a lapok susogását: ezért a könyv mindig előttem van, mikor fordítok. Vannak szavak vagy mondatok, melyeket még meghagyok magyar nyelven: ezeket pirossal kijelölöm. Miután végeztem, visszatérek a kijelölt mondatokhoz. Ilyenkor konzultálok az íróval – ha pedig nem kortárs műről van szó, akkor felkeresek egy irodalomtörténészt. Illetve szótárak, lexikonok és az internet vannak a segítségemre. A munka harmadik fázisában pedig még csiszolok a szövegen. Ilyenkor még egyszer tüzetesen átolvasom, ügyelek az ok-okozati összefüggésekre, a szerkezeti egyezésekre, majd stilizálom a szöveget.
Mindeközben azon vagyok, hogy a szlovák fordításból is visszaköszönjön az író vagy a költő. Ezért a stilizálás igényli a legtöbb időt! Csak ezután adom le a kiadónak a kéziratot, aki kiküldi nyelvi szerkesztésre, úgymond, lektorálásra. Ezt követően újból megkapom a kéziratot, hogy átnézzem a nyelvi szerkesztő javításait. Itt is lehetőség van a konzultálásra, majd a hibás részeket kijavítom. A kézirat ezután a grafikushoz kerül, aki betördeli a szöveget, hogy úgy nézzen ki, mint egy igazi könyv.
Utána újból átolvasom, a nyelvi lektor is még egyszer átnézi, nincs-e a tördelési hiba a szövegben, esetleg egy rossz elválasztás. Miután jóváhagytuk, mehet a nyomdába. Amikor egy könyvesboltba betérünk, nem is gondoljuk, hogy egy-egy kötet milyen hosszú utat tesz meg, mire fizikai valóságot ölt.
Az Új Nő gondozásában eddig négy könyv jelent meg a Kukkonia-sorozatban. A legjobb részeket egy könyvbe válogattuk, és Rožňo Jitka műfordító kezébe adtuk, aki a szövegeket lefordította szlovák nyelvre.
– Mikor kutatsz, keresed a szavak szlovák megfelelőjét, mi az, ami fejtörést okoz?
– Műfordításkor sosem szó szerint fordítjuk a művet. A magyar és a szlovák nyelv teljesen különbözik, ebből is adódnak érdekes helyzetek. Rengeteg a szójáték, a metaforikus kifejezés: ezeket lehetetlen szó szerint lefordítani. A magyar nyelv hihetetlenül gazdag nyelv, bő a szókincse. A szlovák nyelv fiatal, modern nyelv, szegényebb a szókészlete. Nehéz lefordítani bizonyos szószerkezeteket: s itt lép színre az alkotói énem. Az ember tragédiája fordításakor olyan régi szavak okoztak fejtörést, amelyeket a magyar nyelv sem használ már nagyon régen. A kiadóval megegyeztem: fontos, hogy a mai fiatal olvasók számára is érthető legyen a szöveg! Így a régies magyar szavakat mai szlovák kifejezésekkel pótoltam. A mostani fordításom (Gorbacsov titkai – a szerk. megj.) életrajz, amelyben nagyon sok társadalomtudományi vonatkozású kifejezés található. Ezeknek mindig utána kell nézni, illetve itt lehetőségem volt a szerzővel egyeztetni. Nagyobb munkáim során, ha az idő engedi, akkor Vladimír Balla, az ismert érsekújvári író baráti alapon még elolvassa a fordításomat... Mert nagyon fontos, hogy a fordítást külső szem is lássa! Ugyanis én, a fordító olyannyira benne vagyok a szövegben, hogy néha elsiklik valami. Erre tud figyelmeztetni egy külső, de értő olvasó.
– A versfordítás bizonyára egy magasabb fokozat. Nem mellesleg te verseket is írsz...
– Nagyon szeretek verseket fordítani! Mindenképpen segítség, hogy írok és olvasok verset. A vers kevés szóval mesél el nekünk valami fontosat – ugyanazt a prózaíró néha 200-300 oldalas regényben írja le. Nem mondom, hogy bármelyik műfaj könnyebb lenne. A versnél más a nyelv, a stílus, de még a hangulat is. Egyaránt szeretek kötött (rímelt) és szabadverset fordítani. A vers több gondolkodást igényel, de egy prózai mű is lehet kacifántos. Örülök, hogy mindkét műfajban fordíthatok.
Az Új Nő gondozásában eddig négy könyv jelent meg a Kukkonia-sorozatban.
– Mennyi időbe telik egy mű lefordítása?
– Ez függ az oldalszámtól és a szöveg stílusától. A Pozsonyi Kifli által kiadott Pozsonyi meséket hamar lefordítottam! A fordítás egy hetet vett igénybe. Madách Imrétől Az ember tragédiáját fél évig fordítottam. Egy 19. század eleji műnek nem egyszerű a nyelvezete, így itt sokkal több időbe telt a szöveghű tolmácsolás. Zolczer János könyvét két hónapig fordítottam. Igyekszem a napi fordítási mennyiséget, vagyis a saját magam által kiszabott penzumot tartani, hogy elég idő maradjon a szöveg csiszolására.
– Mindennap ugyanúgy tudsz teljesíteni?
– Képtelenség naponta ugyanúgy teljesíteni. Néha nem megy a fordítás, akkor szabadot adok magamnak. Nem erőltetem a munkát, mert tudom, hogy a szövegen ez visszaköszön. Szívesen sportolok, kirándulok egyet, majd a következő napokban 10 oldal helyett 12 oldalt fordítok, hogy behozzam a lemaradást. Szóval mindig betervezek pihenőnapokat. Ügyelek arra, hogy a munka mindig kedves legyen számomra. Feltöltődés nélkül könnyen kiéghetnék, és nem biztos, hogy a későbbieknek kedvem lenne fordítani.
Az elmúlt időszakban nagyon intenzíven dolgoztam. Utazni sem lehetett, így többet vállaltam, mint azelőtt. Most már érzem magamon, hogy eljött a pihenés ideje. A rövidebb és hosszabb pihenési időszakok minden alkotó számára fontosak. Továbbá elengedhetetlen a megértő, támogató családi háttér.
– Mit kíván a munkád? Önfegyelmet, tanulást?
– Érdemes sokat olvasni. Ez folyamatos tanulást jelent, hiszen a nyelv állandóan változik. Ezért a magyar–szlovák műfordítóknak évente szemináriumot szerveznek a balatonfüredi Magyar Műfordítóházban. Az egyhetes találkozóra elhívunk írókat, költőket, és eszmecserét folytatunk a munkánkról. A legnagyobb kihívást számunkra a metaforikus kifejezések, a tájszavak és az elavult szavak jelentik. Emellett a műfordító nem térhet el az eredeti mű szerkezetétől.
– Van kedvenc fordításod?
– Erre nincs egyértelmű válasz. Olyan ez, mintha egy anyától megkérdeznék, melyik a kedvenc gyereke. (Mosolyog)
– Van olyan szerző, akinek a művét alig várod, hogy lefordíthasd?
– Bevallom, három évre előre betelt a fordítói naptáram. Manapság sok szlovákiai magyar és magyarországi író műve jelenik meg szlovákul -- és Szlovákiában igenis sokan szeretik a magyar irodalmat. Fontosnak tartom, hogy a két nemzet megismerje egymást az irodalmán keresztül is, hiszen közös a történelmünk. A jövőben szeretnék több verset fordítani, például Mészöly Miklós kevésbé ismert verseit, mert a világnak szüksége van versekre. A női szépirodalomnak is több reflektorfényt adnék, olyan sok szép mű született nők tollából! Kitűnő női íróink vannak, akiknek a neve a feledés homályába vész. Örömmel venném, ha fordíthatnám Tóth Krisztina, Erdős Renée, Lesznai Anna, Kaffka Margit, Török Sophie, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Jókai Anna munkáit. Hiszen ezek a nők fantasztikusat alkottak, büszkék lehetünk rájuk. Merítsünk erőt a könyveikből!
