Ma már egyre több magyar könyvet fordítanak szlovák nyelvre, és fordítva. Ezt a munkát végzi a műfordító, aki művészi igénnyel megírt szövegeket tolmácsol más nyelven. Vajon mennyi munka van mögötte? Hogyan telik egy műfordító napja? Ezekre kerestük a választ.

Az Új Nő gondozásában eddig négy könyv jelent meg a Kukkonia-sorozatban. A legjobb részeket egy könyvbe válogattuk, és Rožňo Jitka műfordító kezébe adtuk, aki a szövegeket lefordította szlovák nyelvre. „Minden egyes kötet egy új kaland kezdete” – vallja a mindig mosolygós Jitka, aki Érsekújvárott él, és a magyar irodalom szerelmese.

nevtelen_terv-59.png

Rožňo Jitka anyanyelve magyar, de szlovák iskolákba járt. „Gyerekkoromtól mindkét nyelv közel állt hozzám, mert sokat olvastam magyarul és szlovákul is. Ma is akadnak kifejezések, amelyek még meglepnek, s pont ezek jelentik számomra a kihívást.”

– A műfordítás igencsak alkotómunka. Az ember csak szívvel-lélekkel csinálhatja – kezdi a beszélgetést Jitka.A szöveg a fordításban bizonyos mértékig áttestesül. Ezért ügyelni kell arra, hogy mindenképp megmaradjon az író stílusa. Viszont vannak kivételek, mármint jó értelemben vett kivételek. Gondoljunk csak Karinthy Frigyes Micimackó-fordítására: bizony sokkal jobb, mint az eredeti! Nekem valahogy szerencsém van, mert ezidáig sokféle-fajta könyvet fordíthattam. Az elmúlt huszonöt évben több mint negyven magyar szerző kötete jelent meg szlovák nyelven a fordításomban. Volt közöttük szépirodalom, vers, színdarab, irodalomtudomány, művészettörténet, mese… Azonfelül, hogy a könyvekből sokat megtudtam a világról, mindegyik könyv más stílusban íródott. Érvényes, hogy fordítás közben számtalan új inger éri a fordítót. Minden új kötet egy új kaland kezdete! Amíg fordítom, addig a kötetben élem az életem. Márai Sándorral például a 20. század eleji Buda macskaköves utcáit barangoltam be, a Kukkónia-könyvvel a Csallóköz legszebb tájait.

– Miként találnak meg a fordítani való művek?

– Az évek során már több kiadóval és szerzővel együtt dolgoztam. A kiadó például megszólít, hogy szeretné Zolczer János Gorbacsov titkai című könyvét szlovák nyelven kiadni. Vállalnám-e a fordítást? (Nemrégiben ezzel dolgoztam.) Ha nem ismerem a kötetet, akkor megkérem a kiadót, hogy küldje el a kéziratot, és beleolvasok. Ha az írás közel áll hozzám, úgymond, bejön: akkor elvállalom. Fontos az összhatás, mindig érzelmi alapon döntök. Ma divatosak az experimentális szövegek – a szerző ilyenkor kísérletezik, igyekszik újszerűen megragadni a témát. Ezeket a szövegeket nem vállalom, mert ez a világ nem az én világom. Én szeretem, amikor a szövegnek lelke van! Ha elvállalom a fordítást, akkor azonnal megbeszéljük a kiadóval a leadási határidőt. Ez nagyon fontos részlet, mert ennek alapján ütemezem be a munkát.

– Milyen a munkameneted?

– Ha nem ismerem a könyvet, akkor először elolvasom az egészet. Utána elkezdem a nyersfordítást. Általában tíz oldal a napi penzumom. Szeretem a könyv illatát, a lapok susogását: ezért a könyv mindig előttem van, mikor fordítok. Vannak szavak vagy mondatok, melyeket még meghagyok magyar nyelven: ezeket pirossal kijelölöm. Miután végeztem, visszatérek a kijelölt mondatokhoz. Ilyenkor konzultálok az íróval – ha pedig nem kortárs műről van szó, akkor felkeresek egy irodalomtörténészt. Illetve szótárak, lexikonok és az internet vannak a segítségemre. A munka harmadik fázisában pedig még csiszolok a szövegen. Ilyenkor még egyszer tüzetesen átolvasom, ügyelek az ok-okozati összefüggésekre, a szerkezeti egyezésekre, majd stilizálom a szöveget.

Mindeközben azon vagyok, hogy a szlovák fordításból is visszaköszönjön az író vagy a költő. Ezért a stilizálás igényli a legtöbb időt! Csak ezután adom le a kiadónak a kéziratot, aki kiküldi nyelvi szerkesztésre, úgymond, lektorálásra. Ezt követően újból megkapom a kéziratot, hogy átnézzem a nyelvi szerkesztő javításait. Itt is lehetőség van a konzultálásra, majd a hibás részeket kijavítom. A kézirat ezután a grafikushoz kerül, aki betördeli a szöveget, hogy úgy nézzen ki, mint egy igazi könyv.

Utána újból átolvasom, a nyelvi lektor is még egyszer átnézi, nincs-e a tördelési hiba a szövegben, esetleg egy rossz elválasztás. Miután jóváhagytuk, mehet a nyomdába. Amikor egy könyvesboltba betérünk, nem is gondoljuk, hogy egy-egy kötet milyen hosszú utat tesz meg, mire fizikai valóságot ölt.

szlovak_1.jpg

Az Új Nő gondozásában eddig négy könyv jelent meg a Kukkonia-sorozatban. A legjobb részeket egy könyvbe válogattuk, és Rožňo Jitka műfordító kezébe adtuk, aki a szövegeket lefordította szlovák nyelvre.

– Mikor kutatsz, keresed a szavak szlovák megfelelőjét, mi az, ami fejtörést okoz?

– Műfordításkor sosem szó szerint fordítjuk a művet. A magyar és a szlovák nyelv teljesen különbözik, ebből is adódnak érdekes helyzetek. Rengeteg a szójáték, a metaforikus kifejezés: ezeket lehetetlen szó szerint lefordítani. A magyar nyelv hihetetlenül gazdag nyelv, bő a szókincse. A szlovák nyelv fiatal, modern nyelv, szegényebb a szókészlete. Nehéz lefordítani bizonyos szószerkezeteket: s itt lép színre az alkotói énem. Az ember tragédiája   fordításakor olyan régi szavak okoztak fejtörést, amelyeket a magyar nyelv sem használ már nagyon régen. A kiadóval megegyeztem: fontos, hogy a mai fiatal olvasók számára is érthető legyen a szöveg! Így a régies magyar szavakat mai szlovák kifejezésekkel pótoltam. A mostani fordításom (Gorbacsov titkai – a szerk. megj.) életrajz, amelyben nagyon sok társadalomtudományi vonatkozású kifejezés található. Ezeknek mindig utána kell nézni, illetve itt lehetőségem volt a szerzővel egyeztetni. Nagyobb munkáim során, ha az idő engedi, akkor Vladimír Balla, az ismert érsekújvári író baráti alapon még elolvassa a fordításomat... Mert nagyon fontos, hogy a fordítást külső szem is lássa! Ugyanis én, a fordító olyannyira benne vagyok a szövegben, hogy néha elsiklik valami. Erre tud figyelmeztetni egy külső, de értő olvasó.

– A versfordítás bizonyára egy magasabb fokozat. Nem mellesleg te verseket is írsz...

– Nagyon szeretek verseket fordítani! Mindenképpen segítség, hogy írok és olvasok verset. A vers kevés szóval mesél el nekünk valami fontosat – ugyanazt a prózaíró néha 200-300 oldalas regényben írja le. Nem mondom, hogy bármelyik műfaj könnyebb lenne. A versnél más a nyelv, a stílus, de még a hangulat is. Egyaránt szeretek kötött (rímelt) és szabadverset fordítani. A vers több gondolkodást igényel, de egy prózai mű is lehet kacifántos. Örülök, hogy mindkét műfajban fordíthatok.

Az Új Nő gondozásában eddig négy könyv jelent meg a Kukkonia-sorozatban.

– Mennyi időbe telik egy mű lefordítása?

– Ez függ az oldalszámtól és a szöveg stílusától. A Pozsonyi Kifli által kiadott Pozsonyi meséket hamar lefordítottam! A fordítás egy hetet vett igénybe. Madách Imrétől Az ember tragédiáját fél évig fordítottam. Egy 19. század eleji műnek nem egyszerű a nyelvezete, így itt sokkal több időbe telt a szöveghű tolmácsolás. Zolczer János könyvét két hónapig fordítottam. Igyekszem a napi fordítási mennyiséget, vagyis a saját magam által kiszabott penzumot tartani, hogy elég idő maradjon a szöveg csiszolására.

– Mindennap ugyanúgy tudsz teljesíteni?

– Képtelenség naponta ugyanúgy teljesíteni. Néha nem megy a fordítás, akkor szabadot adok magamnak. Nem erőltetem a munkát, mert tudom, hogy a szövegen ez visszaköszön. Szívesen sportolok, kirándulok egyet, majd a következő napokban 10 oldal helyett 12 oldalt fordítok, hogy behozzam a lemaradást. Szóval mindig betervezek pihenőnapokat. Ügyelek arra, hogy a munka mindig kedves legyen számomra. Feltöltődés nélkül könnyen kiéghetnék, és nem biztos, hogy a későbbieknek kedvem lenne fordítani.

Az elmúlt időszakban nagyon intenzíven dolgoztam. Utazni sem lehetett, így többet vállaltam, mint azelőtt. Most már érzem magamon, hogy eljött a pihenés ideje. A rövidebb és hosszabb pihenési időszakok minden alkotó számára fontosak. Továbbá elengedhetetlen a megértő, támogató családi háttér.

– Mit kíván a munkád? Önfegyelmet, tanulást?

– Érdemes sokat olvasni. Ez folyamatos tanulást jelent, hiszen a nyelv állandóan változik. Ezért a magyar–szlovák műfordítóknak évente szemináriumot szerveznek a balatonfüredi Magyar Műfordítóházban. Az egyhetes találkozóra elhívunk írókat, költőket, és eszmecserét folytatunk a munkánkról. A legnagyobb kihívást számunkra a metaforikus kifejezések, a tájszavak és az elavult szavak jelentik. Emellett a műfordító nem térhet el az eredeti mű szerkezetétől.

– Van kedvenc fordításod?

– Erre nincs egyértelmű válasz. Olyan ez, mintha egy anyától megkérdeznék, melyik a kedvenc gyereke. (Mosolyog)

– Van olyan szerző, akinek a művét alig várod, hogy lefordíthasd?

– Bevallom, három évre előre betelt a fordítói naptáram. Manapság sok szlovákiai magyar és magyarországi író műve jelenik meg szlovákul -- és Szlovákiában igenis sokan szeretik a magyar irodalmat. Fontosnak tartom, hogy a két nemzet megismerje egymást az irodalmán keresztül is, hiszen közös a történelmünk. A jövőben szeretnék több verset fordítani, például Mészöly Miklós kevésbé ismert verseit, mert a világnak szüksége van versekre. A női szépirodalomnak is több reflektorfényt adnék, olyan sok szép mű született nők tollából! Kitűnő női íróink vannak, akiknek a neve a feledés homályába vész. Örömmel venném, ha fordíthatnám Tóth Krisztina, Erdős Renée, Lesznai Anna, Kaffka Margit, Török Sophie, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Jókai Anna munkáit. Hiszen ezek a nők fantasztikusat alkottak, büszkék lehetünk rájuk. Merítsünk erőt a könyveikből!

M. Ando Krisztina