Miért nézegetünk levendulamezőket? Azt mondják, hogy a szépség az evolúció egyik eszköze, hogy az életben maradás felé terelgessen bennünket.
Ennek a mondásnak az igazát mutatja a szépséges tájakhoz való vonzódásunk is. A lila virágok és zöld szárak szabályos sorai megnyugtató ritmust adnak a tájnak.
LEVENDULÁS LOVACSKÁVAL
Van egy kis birtokocska Nagyölveden, a falu végén, ott, ahol a szőlőskert kezdődik. A völgyben lovak legelnek, tyúkok kotkodácsolnak, rackajuhok bégetnek, arrébb egy szamár iázik. Kicsit feljebb terül el a levendulás, amely a lila ezer árnyalatában pompázik. Egy illatos, szemhatárig érő lila tenger. Ha eléggé csendben vagyunk, hallani lehet a zümmögést a virágtenger felett. Vendéglátóink: Víg Kinga és Víg Viktor.
Víg Kinga (28, Nagyölved) pedagógus, állatasszisztált fejlesztőpedagógus és mozgásfejlesztő. Férje, Víg Viktor (32) iskolagondnokként dolgozik, emellett kis farmját igazgatja. Mindketten a természet és a lovak szerelmesei. Levendulásuk a Lévai járásban található (Nagyölveden).
Itt mindig fúj a szél!
Ezzel kezdi a levendulás bemutatását mosolygós háziasszonyunk, Kinga. 2022 óta létezik a birtokocska. – Nagyölved határában vagyunk, feljebb már csak a szőlősgazdák portái találhatók – mutat Kinga a felújított épületek felé. Kiderül, van olyan gazda, aki életvitelszerűen itt lakik. Ők azok, akik úgy gondolkoznak, hogy a pincéket érdemes megmenteni az utókornak. Közben a házigazda, Viktor is csatlakozik hozzánk, s folytatja a bemutatkozást.
– Falun nőttünk fel mindketten, szeretjük a vidéket. Én igazság szerint még távolabb húzódnék a falutól. Mára a vidék jócskán megváltozott, nagy a zsivaj, bár itt a falu végén csend van és nyugalom. Egyre több fiatal költözik ki a szőlőhegyre, s mi ennek örülünk, mert ez a jó irány, ez az épeszű élet!
Nagyon más kint tenni-venni, itt még az időjárás is teljesen más, mint bent a faluban. Itt a völgyben mindig mozog a szél, és mindig jó a levegő.
– A levendulafarmot ki álmodta meg?
– Viktorral együtt álmodtuk meg – veszi át a szót Kinga. – Azelőtt itt szántóföld volt, nagyszülői hagyaték a birtok. Levendulásnak indult, de kibővítettük, s mára lovasfarmként is jegyezzük. A lovakat először bértartásban tartottuk. A fehér póniló, Kamilla, már a negyedik lovunk. A végén elkezdtünk istállót építeni, a levendulást picikét megkurtítottuk, így aztán lett karámunk is. Az utolsó szögig mindent mi csináltunk. (Mutat körbe büszkén.)
– Ez mit jelent? A lovak leuralták a levendulát?
– Valahogy úgy. A levendulás csak szezonális élményt nyújt, de azért a szívünk csücske maradt. A levendulavirgázás páratlan látvány, a szépet pedig a modern ember is szereti. Így aztán a levendulafotózás is beindult, évről-évre egyre többen jönnek. Minden évben van egy nagy nyitott napunk, majd Szedd magad! akciónk. A megmaradt levendulát pedig feldolgozzuk, olaj, szappan készül belőle, valódi kézműves termékek. Vásározunk is, és a jó emberek, akik éppúgy rajonganak a levenduláért, mint mi, mindig megtalálnak minket.
– Milyen fajta levendulát termesztetek?
– Francia levendulát, bódító az illata. Magról ültettük, emberes teljesítmény volt, hiszen senki nem figyelmeztetett előtte bennünket, hogy milyen nagy munkával jár majd a telepítés! A magról nevelt palánták két év múlva kerültek kiültetésre, ennek immáron négy éve. Tudni kell, hogy mi nem vagyunk nagy kertészek, hályogkovács módjára vágtunk bele. Mellesleg nem egyforma színűek a levenduláink, van itt mindenféle bokor a sötétlilától kezdve a halványlilán át a szinte fehér virágúig.
– A levendulást még értjük, mert szép. Viszont hogyan került be az életetekbe a ló?
– Én pedagógus vagyok, a szomszéd falu egyházi alapiskolájában tanítok. Szerettem volna még valami hasznosat elsajátítani, és így jött képbe az állatasszisztált fejlesztés. A Debreceni Egyetemen tanultam – pónilovunk, Kamilla segítségével tartom a foglalkozásokat a gyermekeknek. Nem lovaglásról van szó, a lovak inkább közvetítőként szolgálnak, motiválják a gyermekeket, segítenek a készségek fejlesztésében. S itt ismét csak elmondanám, mekkora előnynek érzem, hogy a lovacskák segítségével már itt, vidéken is van lehetőség a gyermekek játékos fejlesztésére. Hisz manapság már mindenért városra kell utazni. Egy szó mint száz: a gyermekek jól érzik magukat nálunk, és a szülők is elégedettek. Hisz lassan a falusi gyerek többet van bent a képernyő előtt, mint kint az udvaron, a természetben.
Olvass tovább: Levendulás lovacskával
AMETISZTTŐL AZ EZÜSTLILÁIG
Aki látott már levendulást hullámzani, nem felejti el a látványt. Ilyen lehet az örökkévalóság szépsége, ami nem mutatja meg magát a mindennapokban. Virágzáskor is csak kivételes pillanatokban: káprázik a szem, mikor a szellő végigsöpör az elnyúló levendulasorokon. A levendula lilája egybeolvad a nyári égbolt kékjével, a színskála a mély ametiszttől az ezüstliláig terjed.
Sok elmélet született már a szépről, az egyik legismertebb Charles Darwin evolúciós elmélete. Szerinte az emberi evolúciót, vagyis a fejlődést, a természetes kiválasztódás mozgatja. Vagyis a fejlődés során azok az emberi tulajdonságok öröklődtek tovább, amelyek segítették az emberi faj fennmaradását. Emiatt alakulhatott ki az, hogy undorodunk a rothadt hús szagától, ugyanis elfogyasztása megbetegíthet minket. A mérges kígyótól is félünk, a szakadékba sem ugrunk bele: hisz egyik sem az életet szolgálja.
Kedveljük viszont az érett gyümölcsöket, a tápláló ételeket, illetve a szexuális együttlétet – ezek mind fajunk fennmaradását szolgálják. A páva farktolla sokszor hátráltatja a hímet a mozgásban, a nőstények figyelmét viszont megragadja; így aztán továbböröklődött. A szépség tehát az evolúció egyik eszköze, a szép egyedek jobban fennmaradtak, mint a kevésbé szépek. A szépséges tájhoz is jobban vonzódunk, mert a szépséget az élettel – az életben maradással – kötjük össze.
A levendulának több mint 29 faja ismert a világon. Mediterrán eredetű, így a levendula szárazságtűrő cserje. A száraz, meszesebb talajt kedveli. Házikertben állítólag húsz évig is megmarad, csak tudni kell megmetszeni a bokrát. Telepítésnél fontos a tájolás, a talaj, a jó vízelvezetés – és ha ez mind rendben van, hálás és felettébb szívós növényt kapunk. A levendula jó mézelő, a lepkék és méhek szívesen látogatják. Légáteresztő csomagolásban a ruhamolyokat elriasztja.
Dömötör Ede képein a francia, avagy a közönséges levendula látható, felénk ez az elterjedtebb.
Az angol és francia levendula
Tájainkon a közönséges, vagy francia levendula és a hibrid, vagy angol levendula a legismertebb. Az 1920-as években Bittera Gyula gyógynövényes francia szaporítóanyagból telepítette az első magyar levendulaültetvényeket a Tihanyi-félszigeten. Hibrid levendulát már később ültettek ki Pécel környékére angol szaporítóanyaggal. Innen eredhet magyar nyelvterületen a francia és az angol levendula megkülönböztető elnevezése.
Nagyságok
A hibrid vagy angol levendula az egy métert is elérheti, átmérője másfél méteres is lehet – a francia levendula viszont csak hatvan centire nő meg, s kevésbé terjedelmes. (Ezért itt ültetésnél 40 centiméternyi tőtávolságot tartsunk.) Tavaszi telepítésre a március az ajánlott.
Amennyiben ősszel telepítünk, válasszuk a szeptembert, októbert, hogy a palánták a tél beállta előtt begyökeresedjenek. Télre ajánlott a töveket betakargatni. Mérete miatt laikusoknak leginkább csak pár tő telepítése ajánlott, sövény formájában. Eme célra a kisebb francia levendulát ajánljuk, amit rendszeresen nyírjunk, közvetlenül a virágzás után. Fontos, hogy a bokor szabályos félgömb formája megmaradjon. A fás részekbe sose vágjunk bele, mert a növény károsodhat. A levendula bírja a hideget, főleg a közönséges, vagy francia levendula. (Késő őszi fagyok esetén azonban jó letakarni a töveket.)
Olvass tovább: Ametiszttől az ezüstliláig
