Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam a fogyókúrás felhívásukat. Végre valaki segít rajtam! – gondoltam, aztán mégis megtorpantam.
Nyilván sok jelentkező lesz, aki szeretne megszabadulni 15–25 kilótól. De mit mondjak én? Hogy két szülés után maradt rajtam három kiló?
Százhatvanhét centiméter magas vagyok, és 55 kiló. Ha jelentkeznék, nyilván azt kérdeznék tőlem, mit akarok, hiszen jól nézek ki. Hát mit is akarok? Nekem nemcsak a súlyommal van bajom, hanem azzal is, hogy nem érzem jól magam a bőrömben. Lehet, hogy farmerben és pulcsiban jól nézek ki, de bikiniben már kevésbé. Ez azonban még a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy nincs kondim. Van viszont enyhén görbült hátam, fájó vállam, még fájóbb nyakam, ezenkívül gyakran fáj a fejem. Három emeletnyi lépcsőzés után kihagy a szívem. Soroljam még?
Voltam orvosnál. A neurológusom azt mondta, nem vészes, majd minden rendbe jön, ha visszamegyek dolgozni. Egy év múlva már dolgozni fogok? Hiszen ma még annyi erőm sincs, hogy fél kézzel toljam a babakocsit, a másikkal pedig hároméves fiam kezét szorongassam.
A kajával semmi bajom, csak csoki ne lenne a világon! Mindenféle csokoládét imádok. A férjem szerint csoda, hogy nem úgy nézek ki, mint egy gombóc.
Nézzük csak, mik a lehetőségeim! Biciklizni szeretek, de fáj tőle a nyakam. Futás, görkorcsolya – fáj a térdem. Táncolni szeretek, de a párom nem, így ez kihúzva. Úszás? De hol? Ráadásul vízfóbiám van. Kalanetika, pilates, tajcsi – lehet, hogy bennem van a hiba, de könyvből nézve a világért sem bírom elsajátítani ezeket a tornagyakorlatokat. Fekvőtámaszt sohasem tudtam csinálni – illetve a leereszkedéssel nincs gond, csak a felemelkedéssel.
– Na, ide figyelj! Te csak a kifogásokat keresed, vagy valóban tenni akarsz magadért? – teszem fel magamnak a kérdést, majd dühösen becsukom az Új Nőt. A fogyókúrás felhívásra nem jelentkezem, de csak azért is belevágok! Van egy évem a harmincadik születésnapomig, hogy formába lendüljek, és ezt a lehetőséget nem hagyom ki. Ha van valakinek számomra – és a többi anyuka számára – használható tanácsa, jelentkezzen bátran!
Tisztelettel: Szezi
U. i.: A csokiról nem mondok le!
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
