Tisztelt Szerkesztőség! Gyakorlatilag mindenem megvan, amit eddig elterveztem, de mindig új célokat tűzök ki magam elé, és mint minden ember, én is gyakran elégedetlen vagyok.
Barátommal három év ismeretség után összeköltöztünk. Szerencsésen lakáshoz jutottunk, időközben pedig eljegyeztük egymást, és szépen éldegélünk.
Nem panaszkodhatunk, hiszen a legfontosabb dolgaink megvannak – a munkahelyre, a szeretetre és az egészségre gondolok. Mégis úgy érezzük a vőlegényemmel együtt, hogy tovább kell lépnünk, ha a jövőnkre gondolunk.
Sokat beszélgettünk a témáról, és végül úgy döntöttünk, szeretnénk külföldön dolgozni – Németországban, Ausztriában vagy akár Magyarországon –, mert az itteni bérekből csak korlátozottan élhet az ember. Már mindent megpróbáltunk, mindenkit megkérdeztünk, az egész rokonságot és ismeretségi körünket mozgósítottuk. Végigböngésztük a lapokat, elolvastuk szinte az összes hirdetést az újságokban, kerestünk az interneten is, mégsem találtunk munkalehetőséget.
Persze ígéreteket, biztató szavakat kaptunk bőven, de konkrét ajánlatot senkitől sem. Nagyon el vagyunk már keseredve.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez a magazin nem a Három kívánság című műsor, de talán – a lapot olvasva – valaki rádöbben, hogy épp ránk van szüksége, és így megtalál bennünket. A német nyelvet alapszinten beszéljük, az ápolástól a takarításig mindent elvállalnánk. Remélem, rátalálunk egy segítőkész emberre, aki elindít minket ezen a rögösnek tűnő úton.
Kérem, nevemet ne közöljék, nem szeretném, ha viccet űznének komoly szándékunkból.
Üdvözlettel: V. A.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
