Ma már közel sem úgy hangzik a kérdés, hogy miért akarnak férjhez menni a lányok? A lányok egy része ugyanis ma nem megy férjhez.. A kérdés ma így szól: házasodjunk vagy egyszerűen csak „összecuccoljunk” a szerelmünkkel?
Persze azért nem mindenki gondolkodik így. Sokan még mindig hinni akarnak a holtodiglamban – és a házasságban. És lakodalmat tartanak, templomban esküsznek, s néha hónapokig készülnek a nagy napra. Összeállításunkban ötleteket adunk ahhoz, hogy eme szép napon minden a legjobb legyen.
A régi világban nem véletlenül volt a házasságnak olyan nagy jelentősége. Az esküvő után ugyanis minden megváltozott. A friss falusi menyecskéknek nem volt valami fényes soruk. A menyegző után nem volt több bók, udvarlás, kedveskedés. A lány otthagyta a lánybandát, amelyikhez addig tartozott, el kellett válnia a szüleitől, a haját felkontyolták, a fejét bekötötték. Viselete is megváltozott, a templomban sem ülhetett tovább a lányok között. Otthonról elköltözött a férje családjához, ahol teljesen kiszolgáltatott volt nemcsak az urának, az anyósának, de sokszor az idősebb menyecskéknek is. Addig nem is fogadták be, míg meg nem szülte az első gyermekét. Boldog leányéletének a lakodalommal búcsút mondhatott.
A lakodalomnak az volt a funkciója, hogy mindenki megértse: ezentúl az életnek új korszaka kezdődik, aminek semmi köze a korábbihoz. A lány a felkontyolással szimbolikusan is asszonnyá vált. S ez visszavonhatatlan volt, változtatni rajta nem lehetett.
S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy régen a föld földdel házasodott (vagyon ment vagyonhoz) – a változás drámaiságát még jobban el tudjuk képzelni. "Majd összetörödnek" – mondták a szerelem nélkül összehozott fiatalokra.
A mai világban mindennek már nincs jelentősége, a nők felszabadultak, a párok szerelemből kelnek egybe. Ha egybekelnek! Napjainkban ugyanis egyre kevesebb házasság köttetik. Már faluhelyen is elfogadott dolog, hogy a fiatalok nem házasodnak össze, hanem csak úgy "egybeköltöznek". Korunk nem az örökre szóló holtomiglan-holtodiglan fogadkozások kora. Az emberiség az "egy életed van, azt használd ki" igézetében él – a megunt feleséget, férjet ugyanúgy le lehet cserélni, mint a kitaposott félcipőt.
A hívogatás, a kikérés, a kiadás, a találós kérdésekre való megfelelés, a menyasszony elrejtése, fátyollal letakart öregasszonnyal, nyoszolyólánnyal való felcserélése, a váltságdíj, a szülői háztól való elköszönés, a búcsútánc, a botos vőfélyek, a nyoszolyólányok szereplése tette emlékezetessé a régi falusi esküvőket. Rendje volt a lakodalmi ebédnek, vacsorának, meg voltak szabva az ételek, táncok, a menyasszonytánc, az illem követelte pohárköszöntők, de még a vőfélyversek is nemzedékről nemzedékre öröklődtek.
A régiek még ismerték az udvaron gyújtott szalmatüzet, amelyet a menyasszony háromszor körbejárt; a kemence megölelését mint az új házi tűzhely megbecsülését. Valamikor a lakodalmas asztalhoz az új férj már kalapban ült, mintegy jelképezve, hogy most már ő az úr a háznál. Amikor a fiatal pár először magára maradt, és az új asszony először húzta le a férje csizmáját, az a levetett csizma szárát gyengéden felesége fejéhez koccintotta, mondván: „Asszony, én vagyok a te urad.” A régi szokások szabályozták a lakodalom utáni két-három nap tennivalóit is. A kútra kísérés, a tyúkverő, a kárlátó, végül a banyavendégség, az esküvő utáni harmadik napon pedig a szakácsnék mulatsága után már csak az új rokonok végiglátogatására került sor.
Manapság egyre ritkább a “kultúrházas” lagzi, sőt, a kevésbé vonzó termeket is szépen kidíszítik, a székeket felöltöztetik. Ma már vidéken is külön ügynökségek segítenek abban, hogy a külsőségek méltóak legyenek a “belbecshez”. Egy rendezvényszervező ügynökség tulajdonosát arról kérdeztük: miben tudnak segíteni a jegyespárnak?
– Vállaljuk az esküvő teljes körű megszervezését, vagy igény szerint bebiztosítjuk az egyes “hozzávalókat”, például a dekorálást, a meghívót, a helyszínt, a fotóst, a zenekart, megsüttetjük a tortákat, a süteményeket és a többi. Több szolgáltatóval dolgozunk együtt, így mindig ki tudjuk elégíteni az igényeket.
Az ifjú pár válláról levesszük a terhek tetemes részét, de azoknak is szívesen segítünk, akik csak tanácsot kérnek tőlünk. Egyszóval tudjuk, mire kell odafigyelni, hogy minden rendben menjen. Megesik például, hogy még az eskető pappal is én beszélem meg a teendőket.
– Más országokban, például Magyarországon az esküvőszervezés hatalmas “iparággá” nőtte ki magát. Sokan elsősorban a „szakirodalomból”, könyvekből, esküvői magazinokból merítenek. Fontosak a helyszíni adottságok. Nem ritka, hogy az ifjú pár vagy a menyasszony kedvenc színei köszönnek vissza a díszítésben. Az idei trend az egyszerű, letisztult, elegáns stílus. Nagyon fontos, hogy a helyszín hangulata és a dekoráció harmonizáljanak egymással. A jól elhelyezett dekorációs elemek, a csinos székhuzatok, a sok textília, a “színben tartott” függönyök, a virágok akár egy lepusztult kultúrház nagy termével is csodát tudnak művelni.
Régen polgári körökben a nászút szinte kötelezőnek számított, megkoronázta a nagy eseményt – s volt miről mesélni az unokáknak. Ma a nászutazás kezd ismét divatba jönni, bár “ritka az a pár, amelyik álomnászútra megy”. Gyakoribb, hogy a nászutasok szokványos – akár társasutat – választanak, például Görögországba. A nászútnak nincs akkora kultusza, mint régen, sokan be sem jelentik, hogy éppen nászban “utaznának”, pedig vannak kedvezményes nászutas ajánlatok a piacon. Sokan csak később, akár egy évvel az esküvő után szánják rá magukat a nagy utazásra. Kimondottan kedvenc nászutas célpont talán nincs is – legalábbis nálunk – , sokan a Tátrába vagy Balatonra, esetleg valamelyik tengerpartra utaznak. Őszi-téli időszakban kedvelt úticélok az európai nagyvárosok.
