Az Esterházy családnak rengeteg helyen volt birtoka, köztük Tallóson is. A tallósi kúriát gróf Esterházy Ferenc magyar főkancellár építtette újjá 1760-ban. Jelenleg a község tulajdonában van, melynek szívügye a kastély felújítása és gondozása. Az összes sebével együtt gyönyörű ez az épület, a barokk-klasszicista építészet egyik jelentős alkotása.
A tallósi Esterházy-kastélyt történelme során többször töltötte be gyerekzsivaj. S nemcsak kis grófocskák és grófkisasszonyok szaladgáltak a parkjában, de az évek folyamán az épület sok más gyermeknek is otthont adott. Ó, ha mesélni tudnának a kastély falai! (Fotó: Cséfalvay Á. András)
Mária Terézia árvái
Ferenc gróf a kúriát az összes melléképülettel együtt felajánlotta Mária Terézia ügyének, aki a harcokban elesett főrangú férfiak gyerekeinek itt alapította meg az első császári árvaházat. Az uralkodónő kijelentette, hogy ezek az árvák az ő gyermekei, ezért gondoskodni fog róluk. Ekkor került először a tallósi Esterházy-kastély falai közé 75 fiú és 25 lány, később pedig a szegényebb családok gyermekei is otthonra leltek az intézményben.
Amint azt Gágyor József könyvében olvashatjuk (az intézmény egyik igazgatója volt), a nevelést Mária Terézia a piaristákra bízta, s az iskolákban az írás, az olvasás és a számolás elsajátítása mellett a fizika alapjaival, gazdasági ismeretekkel és történelemmel is foglalkoztak a nebulók.
Fontos része volt még az oktatásnak a testnevelés, a hittan és a munkára nevelés. Az intézményt azonban 1780-ban a szenci börtön épületébe helyezték át. A gyerekek eltűntek a kastély termeiből, a helyüket rabok vették át.
Oktatás a kastély falai közt
Alig 200 évvel később, 1945-ben az akkori grófi családnak el kellett hagynia a kastélyt. Az egész uradalom az épületekkel és erdőkkel együtt állami tulajdonba került. Nem sokkal ezután, 1952-ben azonban újból a tanulni vágyó ifjúság foglalta el a kastély termeit, hiszen itt kapott helyet a mezőgazdasági középiskola.
Mária Terézia, Martin van Meytens 1759-es munkája
Az évek során az épületben működött még mezőgazdasági számviteli iskola, mezőgazdasági műszaki középiskola, de mesteriskola és szaktanintézet is. Ennek az időszaknak az emlékét néhány tabló őrzi, melyek a földszinti tantermek folyosóján láthatók. Amikor a faluban az 1949-50-es tanévben megnyitotta kapuit a magyar tannyelvű általános iskola, két osztály szintén a grófi kastélyban kapott termet. Működött itt óvoda és napközi otthon is.
Bentlakásos iskola
Az utolsó fontos időszak 1967-ben kezdődött. Ekkor alakult meg Dél-Szlovákia legnagyobb bentlakásos kisegítő alapiskolája, 135 gyerekkel. A nebulók csak hétvégén jártak haza a szüleikhez – a tanórák után az emeleti kollégiumban töltötték az időt.
A tízórai szünetekben az átriumban szaladgáltak, majd délután a kastély előtti park volt a játszóterük. (A grófi parkban régen rózsakert és üvegház volt, ma már mindennek hűlt helyét találni.)
Nem volt egyszerű a diákokat éjjel-nappal fegyelmezni, nevelni és tanítani. Állami gondozottak, roma és speciális gondozást igénylő gyerekek is jártak ide, de az intézménybe kerültek azok is, akiknek a szülei a börtönbüntetésüket töltötték. Ezért a kollégiumban hétvégi ügyelet is működött, mert sokaknak nem volt hová hazamenniük.
A 2000-es évek elején az iskolaügy reformjával az integrálásra törekedtek, ami annyit jelentett, hogy a speciális bánásmódot igénylő gyerekeket a lakhelyükhöz közeli iskola vette át. Így lassan fogyni kezdett a diáklétszám. Az utolsó években már nem volt bentlakásos az intézmény, csak a nappali oktatás működött, egy ideig a községekből busszal szállították ide a gyerekeket. Néhány éve pedig már teljesen üresen áll a kastély.
Barangolás a kastélyban
A kúria felújított, múzeumként szolgáló részét Šťavnicky Márta nyugdíjas pedagógussal járjuk be, majd a még rekonstrukcióra váró, a pedagógiai intézmény termeiként funkcionáló részt tekintjük meg. Márta néni még emlékszik arra, amikor a hatalmas grófi ebédlőben előadásokat tartottak az iskolás gyerekeknek. Elmesél egy történetet, ami az akkori kor lelkét tükrözi: Boráros Imre Petőfi-előadását jöttek meghallgatni az alapiskola diákjai, s amíg a színművész a verseket szavalta, a feje felett vörös csillag, sarló-kalapács, valamint Husák és Brezsnyev képe lógott...
Az ebédlő falát ma már kezelésbe vették a pozsonyi restaurátorok, itt-ott látni az eredeti festékréteget, de ennek a rendbetétele még várat magára. Ugyanúgy a szomszéd helyiségé is, mely eredetileg tükörterem volt: a grófi bálok színhelye és az érkező vendégek fogadóterme.
A földszinti termek után az emelet következik, ahová egy csodálatos márvány lépcsőházon keresztül jutunk fel. A márványpadló mellett az eredeti mennyezet is többé-kevésbé megmaradt az utókornak. A lépcsőkön felkapaszkodva izgalmas és egyben kísérteties látvány tárul elénk, ahogy a grófi hagyaték maradványai ötvöződnek a szocialista iskolaügy lenyomatával. Mintha megállt volna az idő. A márványlépcsőt a sok évtized alatt sem tudták a gyerekek elkoptatni, s látszik még a grófi vörös szőnyeget tartó rudak helye.
A széles folyosó oldalfalait zöld olajfestékkel kenték le, s néhány termet illemhellyé alakítottak át.
Máli grófnő egykori fürdőszobájából is tanterem lett, ám feltekintve a mennyezetre még mindig látszanak a vízi világot megjelenítő stukkók – kígyók, békák és madarak ábrái tekintenek vissza ránk. Valamikor ezen a helyen egy hatalmas kád állt, s időközben a padló is megkopott. Nem kevésbé érdekes sorsra jutott a grófnő hálószobája, amelyből egy részt később ugyan leválasztottak, de még most is látni, milyen nagy volt a helyiség ‒ a végében máig megmaradt a beépített gardrób a gazdag díszítésű szekrényajtókkal.
Az egyik kisebb terem pedig a grófnő privát kápolnájaként szolgált: a szoba közepén lévő üveges részen keresztül hallgatta az egy emelettel lejjebb miséző papot. Ezt sajnos ma már nem láthatjuk, helyette ismét csak egy régi tanteremmel találkozunk, aminek falaiból mosdócsövek állnak ki. A nagyobb helyiségeket meghagyták a diákok hálótermeinek, melyekbe temérdek ágyat zsúfoltak be. Ma azonban ezek is üresen állnak.
A földszintre érkezve bekukkantunk a mosodába is. A nagy mosógépek alatt – ugyanúgy a folyosókon és néhány tanteremben ‒ még az eredeti faparketta található, amely mintaként szolgált a múzeumi rész restaurált helyiségeinek új parkettájához. Megnézzük a konyhát és az étkezőt is. A nővérszolgálat és a betegszoba szintén itt kapott helyet, hiszen az intézményekben, melyeket a kastély befogadott, mindig akadt beteg gyerek.
Túránkat az átriumban tett sétával fejezzük be, ahol hatalmas fák árnyékában zajlik minden hónap közepén a termelői piac, melyre egyre többen látogatnak el a környékről. Érdekesség a sarokban álló páfrányfenyő, mely a messzi Ázsiából érkezett ide. Ez a meseszép átrium és kastélypark volt a gyerekek egykori játszótere. Akik valaha itt sétáltak, bizonyosan jól érezték magukat. Ahogy most mi is.
