Manapság nem tartósak a házasságok. A párok felében felmerül a kérdés: Válni vagy együtt maradni? Ha nem tudnak dönteni, érdemes kikérni egy hivatásos kívülálló, a mediátor (közvetítő) véleményét. S ha végül mégis a válást választják, a mediátor abban is segít, hogy ez a legkisebb megrázkódtatással járjon. Főleg a gyerekek számára.
A mediátor pártatlan külső szemlélő. Vizsgálja a bonyolult élethelyzeteket, anélkül, hogy értékelne vagy ítélkezne. Megmutatja a résztvevőknek, hol a hiba a kommunikációban, és segít az olyan esetekben, amikor úgy érezzük, képtelenek vagyunk megegyezni a másik féllel. Érthetően elmondja, hogy a másik tulajdonképpen mit akar közölni velünk, hogy felfogjuk a mondanivaló igazi értelmét. Segít megnevezni az érzéseinket és szükségleteinket – hiszen sokszor előfordul, hogy nem tudjuk pontosan megfogalmazni, mit is gondolunk valójában.
Utolsó csepp a pohárban
Vera egy ingatlanközvetítő társaság PR-osztályán dolgozik. Ott találkozott Péterrel, aki egy évvel később megkérte a kezét. Az esküvő után nem sokkal megszületett a kislányuk, Klárika. A mesébe illő házasságban mégis megkezdődtek a félreértések...
„Ekkor tettem fel magamban először a kérdést, hogy valóban boldog vagyok-e – meséli a harminchárom éves Vera. – Magányosnak éreztem magam, és Péter sem volt boldog, szerinte minden rossz volt, amit csináltam. Amikor egy alkalommal megkértem, hogy vigyázzon Klárikára, mert rettenetesen fáradt voltam, hidegen azt válaszolta, hogy ha ennyire gyenge vagyok, nem kellett volna gyereket vállalnom. Ez volt számomra az a bizonyos utolsó csepp a pohárban.”
Ekkor már egyre gyakrabban veszekedtek, mert mindketten féltékenyek voltak egymásra. Válóper lett a vége. Vera azt akarta, hogy a gyermeket egyedül neki ítéljék, Péter viszont közös nevelést szeretett volna. Mivel nem tudtak megegyezni, a döntést teljes egészében az ügyvédeikre hagyták. „Még köszönni sem tudtunk rendesen egymásnak. Személyesen nem is találkoztunk, mobilon keresztül tárgyaltunk. Tőmondatokban. Tudtam, hogy nem így kellene, de képtelen voltam rászánni magam, hogy leüljek vele beszélni. Csak ellenszenvet és haragot éreztem iránta – vallja be Vera. – Bár úgy láttam, ez az érzés kölcsönös.”
Nem meglepő, hogy leginkább Klárika szenvedett ettől a helyzettől. „Nyafogós és követelőző lett, dührohamot kapott, ha nem adtuk meg, amit szeretett volna. Sokszor volt rosszkedvű, ököllel verte az arcomat, és azt kiabálta, hogy nem szeret. Nehéz volt elvárni tőle, hogy nyugodt legyen, amikor bennem is forrt a méreg.”
Nincs mit veszteni
Péter és Vera története nem egyedi eset. Egyre több pár kéri ki a mediátor tanácsát, mert képtelenek normális hangot megütni egymással, mindketten tele vannak szemrehányással, és nem hajlandóak együttműködni.
„Munkánk során többféle ügyféllel találkozunk – magyarázza a mediátor. ‒ A legnehezebb mindig azokkal, akik nem hajlanak semmiféle kompromisszumra, már vádat emeltek egymás ellen, és teljesen a bíróságra akarják hagyni a döntést.”
Tulajdonképpen mi akadályozza meg a feleket abban, hogy közös megegyezésre jussanak? „Képzeljük el, hogy a házaspár már hadat üzent egymásnak. Ekkor jön a mediátor, aki azt kéri tőlük, hogy tegyék le a fegyvert, és próbáljanak megegyezni. De ők már a harc mellett döntöttek, ügyvédet fogadtak, támadási tervet készítettek, és felkészültek a küzdelemre – írja le a közvetítő az ügyfelek helyzetét. – Rendszerint ebben az állapotban kerülnek hozzánk. Általában gyanakodva és aggódva várják, hogy már megint ki próbálja meg meggyőzni őket. Gyakran fogalmuk sincs arról, hogy mi az a közvetítés, és nekik miért jó, ha részt vesznek benne.”
Ezek az ügyfelek szívesebben vennék, ha a bíróság döntene helyettük, mint hogy asztalhoz üljenek a partnerükkel, és egyezséget kössenek a további együttműködés feltételeiről. „A mi feladatunk megértetni velük, mire jó a közvetítés, hogyan folyik le az egyeztetés, és megmagyarázni nekik, hogy nincs mit veszteniük, mindez csak nekik kedvez.”
Bosszú helyett megbocsátás
Mindennek a kommunikáció az alapja – tartja a mondás. De hogyan kezdjük el?
„A kommunikációt említve gyakran arra gondolunk, hogy beszélgetésről, a közösségi hálón folytatott párbeszédről, e-mailekről van szó. A kommunikációnak azonban van egy másik szintje is: a gondolatok színtere. Valójában a gondolataink határozzák meg azt, ahogyan a másik emberhez viszonyulunk. Bármennyire is igyekszünk rendesen beszélni a partnerünkkel, a bennünk megbúvó érzelmek akkor is megmutatkoznak, így a kísérlet nem sikerül” – mondja a mediátor. Ezért nem használ az ügynek, ha hosszú távon negatív érzelmeket őrizgetünk magunkban a párunkkal szemben.
„Akár akarjuk, akár nem, továbbra is együtt kell működnünk a másikkal, legalább a gyerekek miatt. S annak ellenére, hogy pontos terv készül a kapcsolattartás módjáról, előbb vagy utóbb előállnak olyan helyzetek, amelyekre a terv nem tér ki. Ilyenkor rögtönözni kell. Ha van valami, amit a gyerekek nagyon díjaznak a válás után, akkor az, hogy a szülők képesek megegyezni egymással.”
A mediátorok szerint viszonylag gyakran előfordul, hogy a partnerek nem egyformán hajlandóak dolgozni a kapcsolaton. „Nagyon sokan, főleg a férfiak, bizalmatlanok a közvetítéssel és a terápiával szemben. De mindig megéri, ha igyekeznek legalább elviselhetővé tenni a kapcsolatot. Az indulatok kicsúcsosodásának szakaszában ez gyakorlatilag lehetetlen, ezért érdemes kivárni egy alkalmasabb pillanatot. Viszont hangsúlyozni szeretném, hogy a legtöbb emberben van elég lelkierő ahhoz, hogy az erős indulatok, a harag, a kétségbeesés és a sértettség ellenére is képesek legyenek úrrá lenni a helyzeten” – folytatja a mediátor.
A válásban az a legnehezebb, hogy elfogadjuk a szakítást. „Nehéz levetni az áldozat szerepét, amelyet nagyon gyakran veszünk magunkra. A bosszú, amely az első logikus reakció szokott lenni, meglepő módón csak rövid ideig hoz megkönnyebbülést. Ugyanakkor a megbocsátás, amely roppant nehéz, nem a gyengeség, hanem a belső erő jele.”
A segítség mindenkinek jólesik
Reméljük, hogy Péter és Vera fölfedezi magában ezt a belső erőt. És nemcsak ők, hanem azok a párok is, akik még együtt vannak, de házasságuk már recseg-ropog. A mediátor ugyanis megannyi hatásos módszert és technikát tud ajánlani ahhoz, hogy a párok jobban megértsék az ellentétek okait. Ennek köszönhetően hatékony megoldásokat találhatnak a problémák kiküszöbölésére, és megelőzhetik a további nézeteltéréseket.
A családi mediáció nem korlátozódik csupán a válás területére. A partnerek közti kommunikáció javításával is foglalkozik, és gyakorlati tanácsokat ad a nehéz élethelyzetek átvészelésére, megoldására. A családterápiától eltérően, amely leggyakrabban a mélyen eltemetett érzelmekkel és a múltbeli sérelmekkel foglalkozik, a mediáció a jelennel törődik. A jövőt tartja szem előtt, a kapcsolat javításán dolgozik, és tanácsokkal segít a különféle problémák megoldásában.
Hogyan viselkedjünk pereskedés közben?
- Gondoljunk arra, hogy mi is felelősek vagyunk azért, ami történt. A kapcsolatot mindig ketten alakítják, ezért a felelősség is mind a két felet terheli.
- Ne vádoljuk a partnerünket. Ne higgyük azt, hogy csak a másik tehet a válásról.
- Vegyük figyelembe a partner helyzetét is. Ezzel a hozzáállással könnyebben megérthetjük a társunk viselkedését. Az ő indokainak megismerése segíthet abban, hogy ne az ellenséget lássuk benne.
