A zene akkor is megtalálja az utat az emberhez, amikor a szavak már nem elégségesek. Bizonyára mindenki megtapasztalta már a zene erejét, amikor érzéseinek akart hangot adni, vagy csak el akarta terelni a figyelmét egy szomorú eseményről. A zene ugyanis képes messzire repíteni a gondolatainkat a valóságtól.
Van, aki énekelni kezd, más pedig hangos dobolással csillapítja az indulatait. Mindez nem a probléma megoldása, inkább csak egy szelep, amelyen keresztül kiengedjük a gőzt. De vajon gyógyít-e a zene, ha gondban vagyunk? Létezik zeneterápia a mindennapi életben is?
Régen tudjuk, hogy a művészet gyógyít, s ezt tudományos módszerekkel is meg lehet erősíteni. Manapság például zeneterapeuta segítségét is igénybe vehetjük, vagy kipróbálhatjuk a zenés relaxációt.
Terápia és pihenés
Mit is takar konkrétan a zeneterápia kifejezés? A Magyar Zeneterápiás Egyesület weboldalán ezt olvashatjuk: „Zeneterápia során a képzett zeneterapeuta, egy tervezett folyamatban használja a zenét vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia) annak érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, mobilizációt, szervezést, szerveződést. Ezek mellett pedig terápiás hatást gyakoroljon fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit feltérképezze és/vagy sérült funkcióit helyreállítsa, így (...) a prevenció, rehabilitáció vagy kezelés következtében a személy minőségileg jobb életet élhessen.”
A zeneterápia tehát funkciós kezelés lehet abban az esetben, amikor a hagyományos lélekgyógyászat nem ér el eredményt. Olyan esetekben használható, amikor szavakkal már nem lehetséges kizökkenteni a beteget a megszokott gondolatmenetéből, vagy amikor a probléma leírása nem világos, nem érthető.
A zeneterápia kapcsolódik a többi expresszív (feltáró) terápiához, a mozgás- és táncterápiához, a művészetterápiához és a drámaterápiához is. Ezekhez a terápiás csoportokhoz mindennemű beutaló nélkül csatlakozni lehet.
A művészetterápia előnye az, hogy a beteg és a szakember közti kommunikáció nem szavakkal történik, hanem zenével. Ennek egyetlen feltétele van: hogy az oktató és a páciens megfeleljen egymásnak. Közben azonban az is fontos, hogy a jelentkező tudja, miért éppen a zeneterápiához akar csatlakozni, mert a kezelési tervet aszerint állítják össze, hogy mire van szüksége a konkrét személynek.
Mi NEM zeneterápia?
A zeneterápiás kezelés hosszú folyamat. Sajátos a felépítése, és más elvek szerint történik, mint más terápiás kezelések. Ha olyan hirdetést látunk, amely egykezeléses zeneterápiát kínál, akkor ne a hagyományos zeneterápiára számítsunk. Ezeken különleges hangszerek alkalmazását és meghallgatását ígérik. Ez a megoldás kellemessé teheti a napunkat, de nincs terápiás hatása.
Gyakran összetévesztik a zeneterápiát egy-egy koncerttel vagy workshoppal. Ám csak akkor lehet a kezelést zeneterápiának nevezni, amikor van tudományos megalapozottsága. Sajnos, fel-feltűnnek olyan „zeneterapeuták”, akik zeneterápiának neveznek egy koncertet, amelyen különféle sámánista vagy vallásos elemeket vonultatnak fel.
Miben tud segíteni a zeneterápia?
Mégis milyen problémákkal fordulhatunk a zeneterapeutához? Szinte bármivel: párkapcsolati problémákkal, lelki bajokkal, kiégéssel, depresszióval, a motiváció elvesztésével, súlyos betegségekkel és így tovább. A pszichoszomatikus zeneterápia módszerének helyességét a páciensek megfigyelése támasztja alá – a lelki problémák a testen is visszatükröződnek, s ez fordítva is igaz. A terápia nemcsak a következményeket gyógyítja, hanem az okokat is.
A kezelés hosszabb időt vesz igénybe: segít kitörölni a rossz mintákat, és megtanít helyesen szemlélni az életet. Ehhez motivációra és bátorságra van szükség. Nem tünetet elfojtó tabletta kell, amely azonnal hat, hanem egy tudatos és folyamatos változás.
A zeneterápiát leggyakrabban kiegészítő elemként alkalmazzák a súlyos betegségben szenvedő betegek kezelésében, de helye van a mindennapi életben is – főleg akkor, ha gyermekekről, idős emberekről vagy olyanokról van szó, akik súlyos lelki megrázkódtatásokon estek át. A zeneterápiának helye van a stresszkezelésben, a palliatív (enyhítő) gondoskodásban és a gyászoló hozzátartozók kezelésében is.
Hogy néz ki egy óra?
Maga a zeneterápia-óra függ attól, hogy egyéni vagy csoportos terápiáról van-e szó, de mindig a páciens szükségletei szerint alakul. Lehet aktív formája, amikor a tagok zenét hoznak létre, de lehet befogadóóra is, amikor a résztvevők reprodukált zenét hallgatnak, vagy maga a terapeuta játszik valamilyen hangszeren. Különféle lehetőségek vannak: egyszerű hangszereken való játék, éneklés, zenehallgatás, légzéstechnikák gyakorlása, la-la-lázás, fütyülés, dobogás lábbal, tapsolás vagy csettintgetés… A zeneterápia egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mindezzel milyen teljesítményt nyújtunk.
A csoportos zeneterápia-óra általában valamilyen üdvözlési formával kezdődik. Felcsendül egy »hello song«, ideális esetben olyan, amelyik az adott csoport számára készült. Közben a résztvevők bemutatkoznak, utána pedig máris rá lehet térni a konkrét zeneterápiás módszerre. Ez lehet festés az adott zenére, ritmusgyakorlat, a zene elképzelése… A lehetőségek száma végtelen.
Nem követelmény, hogy a páciens tudjon énekelni vagy hangszeren játszani. A zeneterápiában a zene eszköz, nem pedig cél. Ugyanakkor a zeneterápia az e területen található blokkokat is oldja, például az olyan mondatokat, hogy „neked nincs jó hangod, ne énekelj inkább”. Helyreteszi a helytelen zeneoktatás során szerzett negatív élményeket, amikor a hangsúly a teljesítményen volt. Itt nem művészek kineveléséről van szó. A zeneterápia olyan görcsöket is képes megszüntetni, mint a lámpaláz.
A zeneterapeuta a terápián gyakran olyan hangszereket választ, amelyek a dallamon kívül erős hangrezgéseket bocsátanak ki, ami testileg és lelkileg is ellazítja a beteget. A mai rohanó életmód ugyanis számtalan stresszel terheli meg a szervezetet. Ellazulásra van szükségünk. Ezért létezik olyan zeneterápiás óra is, melynek keretein belül a résztvevők lazító-nyújtó gyakorlatokat végeznek, amelyek pihentetik a testet.
A boldogító zene
Ha a zene lelket gyógyító hatásáról beszélünk, nemcsak a zeneterápia kerül képbe, de a zenével való munka bármilyen formája. Például egyik olvasónk, Rozi is a zenében találta meg gyógyulásának formáját, aki ötvenöt éves korában kezdett klasszikus éneklést tanulni egy operaénekesnőnél. Az énekesnő nem foglalkozik zeneterápiával, csupán oktatja azokat a hivatásos vagy amatőr énekeseket, akik szeretnék képezni magukat.
„Mindig szerettem volna énekelni – vallja be Rozi. – Van egy nővérem, aki fiatalkora óta énekel és gitározik, ezért inkább azt gondoltam, hogy ő az énekesnő a családban, nem én. Csak most jutottam el az énekléshez, de azonnal rájöttem, hogy én ettől mennyire boldog leszek – meséli. – Nehéz foglalkozásom van, reggeltől estig telefonközelben kell lennem. Most az énekórák alatt másfél órára kikapcsolom a mobilomat. Teljesen önmagam lehetek. Ilyen élményben még soha nem volt részem. Bensőséges pillanatok ezek, szárnyal a lelkem. Tanulom az éneklési technikákat, gyakorlom a légzést, dolgozom a levegővel, zeng és rezonál az egész testem. Elsősorban népdalokat éneklek, mert a népdal tiszta, dallamos, a maga módján egyszerű. Eleinte le kellett győznöm a lámpalázat, hiszen soha nem beszéltem vagy énekeltem közönség előtt. Azt vettem észre, hogy az ének a mindennapi életben is nagyobb biztonságot és önbizalmat ad. Fellépés előtt le kell nyugtatnom magamat, magamba kell szállnom, míg megtalálom a hangot. Amikor megnyugszom, elkezdek énekelni. A tanárnő azt mondja, az ének úgy viszonyul a beszédhez, mint a tánc a járáshoz. Teljesen természetes megnyilvánulás” – teszi hozzá Rozi.
