A képet Caravaggio a római Santa Maria in Vallicella templom számára készítette. A festmény vihart kavart, a megrendelők tiltakoztak ellene, mivel az apostolok alakjait túl nyersnek, barbárnak találták. A festőtársak viszont nagyra tartották az alkotást, Rubens, Fragonard, Cézanne is másolta.
Jézus virágvasárnap szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Az emberek csak úgy özönlöttek, amint meghallották, hogy jön Jézus. Elébe mentek, hogy találkozzanak vele. Köpönyegüket az útra terítették, és pálmaágakat hoztak. – Itt jön az Istentől küldött Szabadító Király! – kiáltották. Jézus a templomba ment, de amikor látta az áldozati galambokat árusító kereskedőket és a templomi érmékkel üzérkedő pénzváltókat, nagyon megharagudott. – Isten temploma az imádkozás helye! – kiáltotta.
Caravaggio: Sírbatétel (1602–1604, Pinacoteca Vaticana, Róma)
Az utolsó vacsorán – mielőtt leültek volna enni – Jézus fogott egy törülközőt, vizet öntött egy tálba, majd elkezdte mosni tanítványai lábát.
– Mindenkor úgy szolgáljatok egymásnak, ahogyan most én szolgáltam nektek. Jézus tudta, hogy már nem sokáig lesz velük, mert kivégzik.
– Közületek egy elárul engem – mondta.– Az, akinek ezt a bemártott falatot adom.
És a kenyeret Júdásnak nyújtotta. Fogott egy darab kenyeret, hálát adott Istennek, majd szétosztotta: mindenki egy falatot kapott belőle – Ez az én testem. Így fognak engem is megtörni, mint ezt a kenyeret, és halálra kínoznak. De értetek halok meg!
Azután vett egy pohár bort. Azért is hálát adott, majd mindenki ivott belőle egy kortyot. – Ez az én vérem, amely az emberekért ömlik ki.
Mikor a vacsora véget ért, fölmentek a Getsemáné-kertbe. Itt talált rájuk az őrség, akiket Judás vezetett.
– Akit megcsókolok, azt tartóztassátok le! – mondta a katonáknak. Ezután pedig odament Jézushoz, és megcsókolta. Jézus nem próbált elmenekülni vagy ellenállni.
Poncius Pilátus római helytartó elé állították. A zsidó papok árulással vádolták, mivel tudták, hogy Pilátus senkit nem ítél halálra istenkáromlásért.
– Királynak tartja magát! – hangzott a vád. Mivel szokás volt, hogy a Páska ünnepén egy foglyot szabadon bocsátanak, Pilátus föl akarta menteni Jézust.
– Feszítsd meg! – üvöltötte a fölingerelt tömeg. Pilátus végül engedett, s Jézust a legszörnyűbb halálnemre ítélte, amit a rómaiak csak bűnözők esetében alkalmaztak. Jézust bíborpalástba öltöztették, mint egy királyt, gonosz módon töviskoszorút nyomtak a homlokába, arcul köpdösték.
A város falain kívül, a Golgotán Jézus kezét és lábát a kereszthez szegezték.
– Ha valóban Isten fia vagy, mentsd meg magad! – gúnyolódtak a körülötte állók.
Jobb és bal keze felől két gonosztevőt is keresztre feszítettek. Az egyik ezt mondta: – Mi halált érdemlünk. Emlékezz rám Jézus, amikor eljössz, mint Szabadító Király!
Délben árnyék takarta el a napot, és három óráig sötétség uralkodott a földön. Jézus egy hatalmasat kiáltott: „Elvégeztetett!” És meghalt.
Vasárnap hajnal volt, néma csend uralkodott a tájon. Mikor a nap első sugarai megjelentek az égen, a föld megremegett. Egy angyal érkezett, aki így szólt: „Jézus föltámadt a halálból. Siessetek, mondjátok el a jó hírt Jézus tanítványainak!”
