Indítsa velünk a napot! Frissítés naponta. Iratkozzon fel hírlevelünkre és olvassa legjobb írásainkat!
Címlapon: Lampert Barbi (Dunaszerdahely) • Geometrikus divat • Fotó: Dömötör Ede • Kardigán: Ami Amalia
AHOL AZ ÚT ELFOGY
A Burda-hegység bronzkori kultúrák otthona volt, a rómaiak is ismerték. Ma a legnépszerűbbek a kovácspataki sziklaszirtek, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Dunakanyarra. Dudek Heni a Túra a Felvidéken csoportjaival bejárta szülőföldje, Párkány vidékének legszebb tájait.
A túravezető: mi az ő dolga és élvezete?
Nem kell több ezer kilométert utazni ahhoz, hogy csodákat lássunk. Gyakran elég kisétálni a határba, és elkezdődik… Túrázás közben érzelemmel töltődik a szív és a lélek, a tüdő pedig friss levegővel. Nyugalom van, ami manapság hiánycikk. Miért van szükség ehhez túravezetőre? Dudek Heni (Ipolyszalka, 35) a túrázást a Hamahama Természetjáró Egyesülettel kezdte (ez egy húszéves múltra visszatekintő aktív csoport). Négy éve indult a Túra a Felvidéken: mintha egy képzeletbeli nyíl vezette volna Henit a felvidéki tájak felfedezéséig. Azóta bebizonyosodott: Párkányban és környékén igény van a rendszeres túrákra.
„Szeretnék készíteni egy túrafüzetet éves tervvel, amiben a felnőttek és a gyerekek is örömüket lelik”, mondja. „Lejegyezhetőek volnának benne egy-egy túra élményei, a gyerkőcök pecséteket gyűjthetnek a lapjain. Így egy-egy túra mélyebb emlékként bevésődhet a család emlékezetébe, s bármikor fellapozható.” Heni genetikát tanult a Comenius Egyetemen, dolgozott is a szakmájában – de szívének másik kedves területe a kreatív grafika. Jelenleg az anyaság mellett grafikus vállalkozását építi. Nagy szívügye Bakos Adrianna Szlovákul játékosan c. könyveinek illusztrálása és tördelése. Két gyermeke van.
Dudek Heni (35, Szalka) a Túra a Felvidéken túravezetője. Párkány 30 kilométeres körzetében szerveződnek a túráik, magával ragadó, lankás-kedves tájon. A szőlőtőkékkel díszített dűlők, a kedves házikók, pincék, a panorámapontok, a falusi kálváriák, folyók, tavak, erdők és források hívogatnak: Pihenj meg mellettünk, fedezz fel bennünket!
– Sokan vágynak a természetbe, de egyedül nem mernek nekivágni az ismeretlennek. Ki tudja, milyen a terep, hol fogy el az út, s vesz körül áthatolhatatlan bozót, mekkorák az emelkedők, milyen gyorsan teljesíthető a táv – kezdi Heni. – Megannyi kérdés felmerülhet. Ámde, ha van egy vezető, akit követni lehet, az inspiráló, s könnyebben vágunk neki a nagyobb távoknak is. Közben ismereteket is szerezhetünk, mert a vezetett túrák szervezettek.
Olvass tovább: A túravezető: mi az ő dolga és élvezete?
HARISNYÁBAN, ZACSKÓBAN JÓ SZÁRÍTANI
A tulipán tavasszal virágzik, s a hagyma a következő tavasszal újra kihajt. Miért kell a hagymákat kiszedni a földből? A kertészek megfigyelték, hogy a bolygatás nélküli tulipán minden évben kicsivel kisebb virágot hajt. A földben hagyott hagymák a betegségnek és a rothadásnak is jobban ki vannak téve. A hagymákat akkor kell felszedni, mikor a tulipán levelei elszáradnak (általában nyár végén). Ősszel aztán újra el lehet ültetni a tulipánt, hogy a hagymák még gyökeret tudjanak ereszteni a tél beállta előtt.
A delfti váza és a tulipán
Az 1600-as években Hollandia a tulipántermesztés központjává vált, az emberek házakat, telkeket adtak el, hogy hozzájussanak egy-egy különleges hagymához. ezt a korszakot hívták tulipánmániának. A képen a holland PTMD tulipánvázáját láthatjuk, melynek mindegyik ágában egy-egy tulipán van. Ennek elődje a delfti váza volt, csak kék-fehér változatban: régebben ugyanis olyan értékes volt a tulipán, hogy nem szedték csokorba, minden egyes szálat megbecsültek.
Miért holland a tulipán?
A tulipánt a törökök hozták be Európába. Az első nagy tulipánkertész Carolus Clusius volt, a leideni botanikus kert vezetője, aki 1593-ban kapott pár tulipánhagymát Bécs isztambuli nagykövetétől. Nemsokára Hollandiában nagy divatja lett a tulipánnak, a nedves talaj és az enyhe éghajlat különösen kedvezett neki. Akkoriban még nem ismerték a szaporítás helyes módszerét, ezért a tulipánhagyma értékes árucikké vált.
Olvass tovább: A delfti váza és a tulipán
SZÉP VISELETBEN
A mai uniformizált világban, mikor lenézően tekintünk a régire, nem árt kicsit elgondolkodni azon, hogy milyen lehetett az a régi világ. Az a világ, ahol minden tájegységnek, sokszor minden falunak megvolt a saját viselete, tánca, éneke, a maga esztétikai kódja, melyről századok múlva is felismerhető. Hol vagyunk mi ettől a lezser kínai „tyeplákijainkban”, az egyenszürke házainkkal és az egyforma műanyag életünkkel?
Szép viseletben jó táncolni
Keszegh Zsuzsi számára minden szalag, minden hímzés és szoknyaredő fontos. S nem csupán azért, mert mindegyik egy darabka múltat őriz, női történeteket. A táncos színpadra lép, s a viselet már akkor mesél, a néző lélegzete szaporább lesz. Hogyan lehet a mai rágógumivilágban, mikor a padlásokat már több hullámban kiürítették, népviseletekre szert tenni? Ezt kérdezzük Zsuzsitól, a Csallóközi Táncegyüttes oszlopos tagjától, aki a kosztümök felelőse. A táncegyüttes viseleteit Zsuzsi tartja karban, szerzi be, néha emberfeletti munkával és lelkesedéssel.
Keszegh Zsuzsi (47, Dunaszerdahely) Erős dunaszerdahelyi kötődése van, dédapja, Srenker Lajos a város bírája volt. Zsuzsi a Csallóközi Táncegyüttesben ma táncosként áll helyt a színpadon, a színfalak mögött pedig a viseletekért felel. Civil életében főállású könyvelő, emellett hobbiboltot üzemeltet, valamint apartmanházat menedzsel a férjével. Három gyönyörű lánygyermek édesanyja.
– Kilencéves koromban a tánctanárom feladott rám egy martosi viseletet. Sosem éreztem magam olyan szépnek, mint akkor. Olyan voltam benne, mint egy igazi királylány. Utána mindig azt mondogattam, hogy szeretnék minden nap olyan ruhába öltözni, amibe ükanyáink öltöztek – kezdi Zsuzsi.
Olvass tovább: Szép viseletben jó táncolni
VEZETŐ TÉMÁNK: HŰSÉG, SEGÍTSÉG!
Belőlem ette mi édes, míg másból a sósra volt éhes
Imre János haikuja találóan írja le a hűtlenséget. A hűség nem létezik ellentéte, a hűtlenség nélkül. Amikor a hűségről beszélünk, akkor a hűtlenségről is szólunk. Mihalec Gábor, párterapeuta, mégis azt mondja: van kiút, csak nem szabad megengedni, hogy a hűtlenség kóbor madara fészket rakjon az ereszünk alá. Mihalec Gábor magyar író, pár- és családterapeuta a hűségre tette fel az életét. Elsősorban a saját életében törekszik erre, mint mondja: máshogy nem lehet. Nem hagyja a véletlenre. A hűség egy párkapcsolatban ugyanis már nem magától értetődő. Pedig a házasság és a házassági hűség nem avult el, az ember sem változott meg: csupán a körülményei.
– A hűség nem lemondás, hanem egy kiváltságos, s főleg tudatos állapot, amikor is letehetjük a keresgélés terhét – mondja Mihalec Gábor. – Ez ellentmond a mai fogyasztói szemléletnek, ahol megszoktuk, hogy például akkor lesz olcsóbb az előfizetésünk egy magazinra, ha hűséget fogadunk, s egy évig járatni fogjuk. Így aztán a mai ember, aki fel-alá kószál az interneten az ingyenes posztok között, a kötéssel – a megkötözöttséggel – kapcsolja össze a hűséget. Pedig ez nem így van.
– Miért? A hűség nem kötés?
– A kapcsolatokban a megérkezést jelenti, azt, hogy el tudunk köteleződni. Igent mondunk a párunkkal – vagyis az egyetlen kiválasztott emberrel – a kapcsolatunkra, és nemet mondunk mindenki másra.
Azért is, hogy azzal az eggyel mélyre áshassunk, megéljünk olyan dolgokat, melyeket egy felületes találkozás, egy pillanatnyi élményszerű vagy szükségletorientált találkozás nem tesz lehetővé. Szabadok vagyunk, ezáltal odaajándékozhatjuk magunkat egymásnak, s elfogadhatjuk azt az ajándékot, amit a másik kínál nekünk.
– A mai negyvenes férfinemzedék kertelés nélkül hagyja ott a családot, mondván, hogy még kijár nekik valami több, szebb és jobb, hisz annyi a lehetőség a mai világban. Van bennük annyi tartalék, hogy még éljenek.
– Sok férfi gondolja ezt, hisz már jól áll a család, a gyerekek útjukra vannak indítva. S ilyenkor nem elég azt mondani neki, hogy szedje össze magát, azt a kicsit még igazán kibírhatná. A 40-55 év közötti életszakaszról beszélünk, sokszor egyetemet végzett férfiakról. Több kutatást végeztem a hűség témakörében, többek között azt is kutattam, hogy milyen az intimitás megélése a pároknál. Negyvenéves korig elég közel áll egymáshoz az ideálisnak vélt és a valósan megélt intimitás gyakorisága: általában heti 2-3 alkalom. Negyven és ötven között viszont az olló szétnyílik. Az én terápiás megfigyelésem is megerősíti, hogy ilyenkor történik a legtöbb hűtlenség. Ám ötven felett ismét közeledik egymáshoz a párocska: kicsit beletörődve, hogy bizony már nem leszünk soha fiatalok, emellett a vágy is csökkenhet. Ha ehhez hozzáadjuk a mostani, nem éppen házasságbarát trendeket, akkor már nem csodálkozunk a válások magas számán.
Olvass tovább: Belőlem ette mi édes, míg másból a sósra volt éhes
