Kamaszkorunkban – tizenéves korunk elején – folyton szerelembe estünk. Nyár volt, szünidő, a városi fiúk biciklivel járták kis falunk utcáit, mi pedig szerelmesek voltunk, mint az ágyú.
Igaz, hogy már sokkal előbb éreztem a nagy meleget, az égető napsütést, de a strandpapucsok ébresztettek rá, hogy itt van. Azóta már más dolgokra is felfigyeltem.
Játékos, színes, vidám, kalandos... s legfőképp felejthetetlen. Persze, ahogyan a mondás is tartja, „ahány ház, annyi szokás”, vagyis minden felnőttnek és gyermeknek más róla a véleménye.
"Leszállt egy angyalka, s azt súgta nékem: gondolj ma azokra, akik a szívedbe férnek! Eszembe jutottál te és a családod, ezúton kívánok békés karácsonyt!"