Vannak emberek, akik mindig derűt sugároznak. Közéjük tartozik Pézman Andrea képzőművész, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola tanársegédje. Ugyanaz a derű árad belőle, mint alkotásaiból.
Minden városban él pár ember, aki arra született, hogy serényen munkálkodjon a közösségért. És cserébe nem vár semmit, mégis a legtöbbet kapja, mi kapható (tiszteletet, megbecsülést), mint Demjénné Kovács Erna Nagykaposon.
Fiú a szomszédból – szokták mondani, ha egy srác, akivel azonosulni tudunk, akiről úgy érezzük, közülünk való, hirtelen álomszerű karrierre, nagy sikerre tesz szert. Nos, ilyen srác a galántai Takács Nikolas is.
Kit nevezünk ördögfiókának? A rakoncátlan koboldokat, a fürge eszű, fejüket folyton kópéságon törő, huncut manónőket... A kisördögöket, az izgő-mozgó boszorkákat, a szeleburdi tündéreket.
Elsőkből utolsók, utolsókból elsők. Különösen igaz ez a mondás a tehetséges, 29 éves bősi fiatalemberre, Béli Tamásra, aki a Szlovák Televízió emberi intelligenciát párbajra hívó vetélkedőjében, a Fenoménban diadalmaskodott.
Nézegetem a Facebookon a már-már műalkotásnak tűnő, tökéletes sütemények fényképét, és búsan felsóhajtok: „Hát, ilyen csodasütiket sem fogok készíteni soha!” Lássuk, mit árul el nekünk minderről Héger Rudolf, a Pátria rádió szerkesztő-műsorvezetője.
A gyakorlatban egyre több helyen, főleg az internetes sajtóban tendencia, hogy csak a Word helyesírás-ellenőrző programján futtatják át a cikkeket. Az Új Nő azonban még a jól bevált régi elveket vallja, ezért aztán „csapatunk” nagy becsben tartja nyelvi szerkesztőnket, a dunaszerdahelyi Nagy Adorján tanárt.
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "