Akkora rend lesz a lelkünkben, amekkora rend van az otthonunkban. Erre az összefüggésre az egyetemen jöttem rá. Tégy rendet a lakásodban és a lelkedben!

Lilla és a rumli! Az egyetemen barátkoztam össze Lillával, egy intelligens, jópofa, művészcsaládból származó lánnyal. Elsőévesek voltunk, mikor összejöttünk. Megtudtam, hogy az apukája két évvel azelőtt meghalt. A rák fiatalon, három hónap alatt vitte el. Lilla egyáltalán nem tűnt depressziósnak, normálisan viselkedett, sokat bulizott, mint bárki más körülöttünk.

ocd-kezdo.jpg

Nos, Lilla szobájában – ami egyébként egy harmincas évekbeli, takaros családi villában volt található – mindig éktelen rendetlenség uralkodott. A lány maga teljesen tiszta volt, a ruhái se voltak büdösek, és a szobáját se kell koszosnak elképzelni. Csupán csak állandó volt nála a rumli. Nem nagyon foglalkoztam ezzel, hiszen a kollégiumi szobák (ahol én éltem) sem éppen a csendről és a rendről voltak híresek.

Elengedni aput!

Talán fel se tűnik a rumli, ha maga Lilla nem hívja fel rá a figyelmemet. Ugyanis időről időre közölte velem, mint valami fontos előrelépést: „Képzeld, ma elkezdtem rendet rakni.” Vagy: „Már sikerült elpakolni az íróasztalomat!”, esetleg „Végre kiszelektáltam a kinőtt ruháimat!” Az évek teltek-múltak – ám a barátnőm szobájában nem lett rend! Egyszer aztán rákérdeztem: „Te Lilla, mi ez nálad? Nem olyan nagy szoba ez! Miért nem tudsz kitakarítani?” Teljesen ledöbbentem, mikor elsírta magát.

– Nem tudom – felelte kétségbeesetten. – Azóta ilyen a szobám, amióta apu meghalt. Azelőtt mindig rend volt. És most... képtelen vagyok kitakarítani! Tudom, hogy mi van itt, anyu is mindig morog érte. Hetente legalább egyszer-kétszer elhatározom, hogy na, most! Most felszámolom a szanaszét heverő ruhákat, kidobom a sok felesleges holmit! De csak matatok. Órákon keresztül állok fölöttük, egyik sarokból a másikba pakolgatok, fogalmam sincs, mit kezdjek a sok felgyűlt kacattal. A végén belefáradok, és hagyom a fenébe az egészet. Három éve így megy... Apu halála óta nem tudom rendbe rakni a dolgaimat! – Lilla itt zokogni kezdett, alig tudtam megnyugtatni.

Van egy harmincöt éves japán lány. Tüneményesen mosolyog, és tágra nyílt szemmel, önfeledten, magas hangon nevetgél – aztán rendet rak. De nagyon. Marie Kondo az örömteli rendszerezés művészetét fejlesztette tökélyre, és nevet is adott neki: ez a KonMari módszer. Nem újdonság: Marie első könyve már 2013-ban megjelent, mégis most lett elképesztően felkapott, köszönhetően a Tidying Up with Marie Kondo című nyolcrészes Netflix sorozatnak.

Akik csak túlélnek, és nem hiszik el, hogy szebb lesz a holnap

Ez a beszélgetés örök nyomot hagyott bennem. Azóta, ha valakinél tartós rendetlenséget látok, nem ítélkezek. Csak csendben elmerengek: vajon ez és ez miért nem tudja rendbe rakni (az életét)? Több ilyen embert is ismerek. Anna és Laura például sosem hívnak fel a lakásukba, pedig már évek óta barátkozunk. Azt mondják, akkora kupi van náluk, hogy még az előszobába se mernek beengedni. Mindketten csalódtak a szerelemben, és keményen küzdenek, hogy el tudják tartani a gyerekeiket. Nem hiszik, hogy az élet még tartogat számukra valamit.

Mert majdnem mindig magányos emberekről van szó – férfiakról és nőkről. Vagy olyanokról, akik belefáradtak az életbe, akik évek óta nem tudnak egy jót nevetni, akik ujjai között szinte kifolyik az idő. Olyanokról, akik nem élnek, csak túlélnek; akik nem hiszik el, hogy szebb lesz a holnap. Nem mintha ez kicsit is látszódna rajtuk. Ezek az emberek, akárcsak Lilla az egyetemen, teljesen normálisan néznek ki. Munkába járnak, dolgoznak, elkészítik a reggelit a gyerekeiknek, kutyát sétáltatnak. Tehát nem arról van szó, hogy lusták lennének. Csak beleragadtak egy állapotba, mint a gyerekek a sárba, és nem tudnak kilépni belőle.

Képtelen, se kénytelen?

Julit már egyáltalán nem érdekli, mi veszi körül. Piszkos falak, elszáradt virágok az ablakban, a mosdókagyló ragad, a ruhák, kabátok az ágyra dobva, a cipősszekrényből kiömlik a sáros cipő. Juli észre sem veszi, hogy hol él, már annyira megszokta. A külseje is elhanyagolt (zsíros haj, lepattogzott köröm, itt-ott felfeslő kabát), ám ezt se veszi észre. Egyedül neveli a fiát, állandó vendég nála a pénztelenség. Félévente szerelembe esik, de a férfiak rendre átverik. Néha elmerengek, hogy vajon mit szól a kupihoz az éppen aktuális nagy Ő? Ám nem ítélkezek, mert Juli is gyakran mondogatja: ne haragudjak, de ő képtelen kitakarítani. Az ő esetében sem arról van szó, hogy összejött minden, és lett otthon egy kis rendetlenség, amit az élet mindig magával hoz – és amit az ember lánya hetente, legrosszabb esetben kéthetente rendbe kap. Ezeknél a barátnőimnél állandósult a rumli. Egy mindig jelen lévő káosz uralkodik a környezetükben.

Akadnak dolgok az otthonodban, amikre tényleg szükséged van a mindennapok során – ilyen mondjuk a kávéfőző, a konzervnyitó, a körömvágó és egyéb elengedhetetlen kisebb-nagyobb eszközök. Vannak emellett azok a tárgyak, amelyek tényleg örömet szereznek számodra – például a kedvenc ruháid, a könyveid vagy a dísztárgyaid...

Mit mondhatunk erre?

Ha most ülnék Lilla mellett, azt mondanám: csajszi, szedd össze magad! Ha másképp nem megy, tegyél magadon erőszakot, és úgy tégy rendet! Mert ez visszafelé is működik. Ha végre sikerül rendet rakni, hatalmas kő esik le a szívedről. Ahogy kihányod a fölösleges kacatot, ahogy letörlöd a port, ahogy csillogóan átlátszóvá varázsolod az ablakodat, úgy nyugszik és tisztul meg a lelked! Egy alapos takarítás felér egy lélekterápiával. Hogyan kezdjük? Ha már állandósult a rendetlenség, mélyről kell kezdeni a takarítást, értsd: a szekrények mélyéről. Először fel kell túrni a szekrényeket, komódokat.

Előfordulhat, hogy minden szekrényben kupi van, ezért nem lesz hova rakodni. Az is lehet, hogy „kinőtted” a szekrényfalat, és új bútorok felé kacsingatsz: fehér fal, tiszta lég, fehér komódok. Ha ez a helyzet, ne aggodalmaskodj azon, hogy ez mennyibe fog kerülni. Kiváló minőségű használt bútorokhoz lehet hozzájutni a különböző internetes oldalakon (Bazos.sk vagy a Facebook Marketplace). Használt bútort vásárolni egyáltalán nem ciki, sőt, nagyon is trendi – mindent az újrahasznosítás jegyében. Zero waste, nulla szemét! Mert ugyanitt te is eladhatod a régi bútorodat: ami neked kacat, az másnak turikincs. Bárhogy is legyen, előbb-utóbb ki kell pakolni az összes szekrényt. Nehogy elkövesd azt a hibát, hogy nagy felbuzdulásodban mindent egyszerre kirámolsz! Előre látjuk a szomorú jövődet: napokig képtelen leszel visszapakolni, amivel csak tetézed a kupit. Egyszerre csak kis adagot, mondjuk, a ruhásszekrény egy-két polcát nézd át, és takarítsd le. Csak akkor vágj bele a következő adagba, ha úgy érzed, még győzöd aznap.

alvas-ocd.jpg

„Egyszer még jó lesz valamire“ tárgyak tömkelege

Ha már évek óta nem végeztél mélytakarítást, meglátod, mennyi sok „csodára” rábukkansz majd. Kopott pulcsik, amelyeket már otthon sem viselnél szívesen. A lányod sálja óvodás korából (most gimnazista a „kislány”). A kedvenc nadrágod S-es korszakodból (azóta már XL a méreted, de nem baj, te azért tartogatod), anyukád brosstűje a kilencvenes évekből. Kinyílik a harmadik szemed, egyszer csak meglátod, hogy mennyi kacat között éltél eddig. A nappaliban ajándékba kapott, bűnronda vázák, sosem használt poháralátétek, „egyszer még jó lesz valamire” tárgyak tömkelege veri ki a szemedet...

Az ember könnyen a kétségbeesés határára sodródhat a sok giccs láttán! Hová tegyem őket? – kérdezzük magunktól szerencsétlenül. A válasz: SEHOVA! Válj meg mindentől, ami nem szolgálja a jelenlegi életed! Elképesztően felszabadító érzés megszabadulni a fölösleges limlomtól! Persze, nem a nagyi ezüst étkészletére gondoltunk a „lom” címszó alatt. Ne öntsük ki a gyereket a mosdóvízzel együtt! Lehet, hogy nekünk nem tetszik, használni se igen tudjuk, ám tudatosítsuk, hogy egy kivételesen értékes holmiról van szó, amelynek az ára idővel csak nőni fog.

Először a ruhákat! Aztán a könyveket, aztán a papírokat, utána minden mást... Fontos, hogy minden egyes tárgyat vegyél kézbe, és gondold át, hogy szükséged van-e rá, és örömet okoz-e neked. Amennyiben mindkét fentebbi kérdésre nemmel válaszoltál, köszönd meg a tárgynak az eddigi szolgálatot, mielőtt megszabadulnál tőle.

A „talált tárgyakat” öt szempont alapján szortírozhatjuk: 

  • Azokat a holmikat, amiket használsz, amikre szükséged van, vagy amiket szeretsz, rakd vissza a szekrénybe. Egyelőre még ne rendezd el a polcon, csak egyszerűen tedd bele. Nem tudhatod ugyanis, mi fog előkerülni a következő polcról, viszont most az a cél, hogy addig se legyen láb alatt.
  • A második csoportba azok a tárgyak kerüljenek, amelyeket nem használsz, de nem is kell kidobni (mint például a nagyi ezüst étkészlete). Ezeket rögtön tedd egy tárolódobozba, amelyet már az előző napokban beszereztél az egyik üzletben. Ha a doboz megtelt, írd rá jól látható betűkkel, mi van benne – mert két nap múlva már nem fogod tudni! –, és vidd le a pincébe vagy tedd a kamrába.
  • A következő csoportot azon tárgyak képezik, amelyek épek-szépek, de neked nem kellenek. Például a nászajándékba kapott teáskészlet ilyen lehet. Ezeket a tárgyakat próbáld meg eladni! Ne sokáig várj vele: fotózd le a telefonoddal, és tedd fel a hirdetést valamelyik online bazár oldalára! Ha csak 10 eurót keresel rajta, már lesz kis sikerélményed, és jobb kedvvel folytatod majd a takarítást.
  • Most jöhetnek azok a tárgyak, amelyeket már nem lehet eladni, de úgy érzed, hogy „valaki örülne neki”. Ezeket ajándékozd el. Egy barátnőm karitatív szervezetekhez viszi régi ruháit, tárgyait; én pedig felajánlom valamelyik ajándékozós zárt FB-csoportban. A kisujjamat se mozdítom, a jelentkező értük jön – és még az a jó érzésem is megvan, hogy örömet szereztem valakinek.
  • Végül pedig jöhetnek azok a holmik, amelyeknek a sorsa egyértelműen: kuka. Ne akard a százhúsz felé törött cserepet megragasztani, ne ragaszkodj a régi rúzsokhoz; a sosem hordott, gyönyörű csipke melltartóhoz. Ezeknek a kukában a helyük, és kész. Ha ilyen módon – szép lassan – sikerült megválni a fölösleges holmiktól, következhet a hasznos dolgok szortírozása és elpakolása. Ez se könnyű feladat! Ha sehogy se boldogulsz, nézz meg néhány „KonMarit”.

Az én kedvencem ugyanis KonMari – azaz Marie Kondo – témához kapcsolódó videói. A fiatal hölgy takaros japáni nőhöz illően precíz és gyakorlatias tanácsokkal lát el bennünket azt illetően, hogyan rendezzük el a ruháinkat, hogyan pakoljuk ki az íróasztalunkat vagy a cipősszekrényünket. KonMari egyik „trükkje”: használj tárolódobozokat! Ma már igazán szép tárolókat kaphatunk minden nagyáruházban. Ha viszont egyszerre több (mondjuk 6-8 egyforma, nagyobb) tárolódobozra van szükségünk, sokallhatjuk az árát. Ilyen esetben vegyünk barna kartondobozokat, amelyeket szép, természetes vászonnal vagy mintás csomagolópapírral is befedhetünk. Tökéletesen megfelelnek a célnak.

A tárgyak, amelyeknek alapvetően jobbá kéne tenniük az életünket, stresszforrássá válnak – az otthon családi fészekből darázsfészekké alakul. A rendrakás nem foghúzás, amin gyorsan túl kell esni. Egy hónap szükséges, hogy rendbe szedd otthonodat. A KonMari módszer egyik kulcsa: ne szobánként, hanem kategóriánként rendszerezz.

A szép az, ami érdek nélkül tetszik!

Amikor rendet raksz, ne csak azzal törődj, hogy végre megtaláld a tárgyak helyét. Figyelj oda az esztétikára is! Ez a te lakásod, te élsz benne. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezetben ébredsz reggelente. Ha minden mindegy lenne, nem volna munkája annak a sok lakberendezőnek. Légy saját életed lakberendezője, engedd szabadjára fantáziádat, még akkor is, ha csak a ruhásszekrényedről vagy az íróasztalodról van szó! (Nem ezekről, rólad van szó!) A térrendezés ősi kínai művészete, a fengsuj így mondja: rendezkedj be úgy, hogy „szabadon tudjon áradni a csí”. Azaz a rend, a tisztaság és a kellem azért fontos, hogy jó energiák uralkodjanak az otthonunkban.

A végeredmény egy gyönyörű, tiszta otthon lesz! Egy rendezett tér, ahová naponta örömmel térsz haza, és ahol nem kell keresned a kulcsodat, mert mindennek megvan a maga helye. Ahol jó energiák áramlanak, aminek köszönhetően fel tudsz töltődni. A rendezett, szép otthonnal a lelki békéd felé is tettél egy lépést. Mert ha rend van kívül, lassan belül is rend lesz... Hisz már menetben vagy, egyik céltól a másikig, majd sor kerül a másik célra is.

hirlevel_web_banner_2_36.jpg

Dráfi Anikó