Azok a kezek, amelyek etetnek bennünket és az éltető élelmiszereket szolgáltatják. Az ő munkájuktól függ napi betevőnk s vele az életünk. Mi nekik is tapsolunk, akik a boltok üres hűtőszekrényeit töltik meg áruval.
Fekete gyémántnak is nevezik, mert a kilója néha több száz euró. Pont attól értékes, hogy nem terem gombamód! Jó hír viszont, hogy már nálunk is termesztik.
Ugye, ismerjük az érzést: megvesszük a túrót, de nem tudunk belőle jó túrós tésztát készíteni, mert nem elég zsíros, nem elég darabos. Mert a jó túró igenis krémesen zsíros, s ami fő, darabos.
Fotós kollégámmal gyanútlanul azt hittük, hogy majd lesznek csillagok, csillagközi utazások… Ma négyórányi hangfelvétellel a tarsolyomban, könnybe lábadt szemmel azt mondom: a csillagászat gyönyörű!
A lassú folyású vizek partjai mentén vagy a lápos, mocsaras területeken télvíz idején sem voltak tétlenek a férfiak. Mára a nád már kiment ugyan a divatból, azonban Bősön még találni olyan férfiakat, akik értik a nádvágás mesterségét.
Az ember nemcsak farkasbőrbe bújhat, hanem medvebőrbe is, amit mostanság, mikor Erdélyben és Moldvában lejárnak a medvék a lakott településekre, meg is lehet érteni.
Erdélyben télen hagyománya van a disznóvágásnak. Erdélyben, Csíkban, ahol Ádám Gyula ezeket a képeket készítette, disznyóölésnek mondják a disznóvágást.