Kora egyik legszebb férfijának tartották a felvidéki származású gróf Andrássy Gyulát. Harcolt az 1848-49-es szabadságharcban, amiért odahaza jelképesen felakasztották. Ám ő nem sokat búsult, ezalatt Párizsban nagy társasági életet élt, a francia nők bomlottak utána...
„Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék” – mondta róla a nagy palóc, Mikszáth Kálmán, aki szerint Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága volt „desztillált alakban”.
200 éve született Andrássy Gyula gróf! Ismerjük meg a „szép akasztott” férfi életét!
Kétszáz éve született Andrássy Gyula gróf! Az évfordulóról a szlovákok is megemlékeznek, mert lassan a magukénak tekintik a grófot, hisz a Felvidéken született, illetve itt is temették el. Már a nevét is átírták Július Andrášira... De hiába tetszett meg nekik Andrássy, feltételezett szülőhelyének, a gömöri Oláhpataknak a szlovák polgármestere a magyar kormánytól kér további pénzmagot, hogy felvirágoztassa az ottani Andrássy-kastélyt... Gróf Andrássy Gyula Magyarország miniszterelnökeként, majd a dualista állam (Ausztria–Magyarország) közös külügyminisztereként tevékenykedett, miközben már életében számtalan anekdota terjengett róla.
Az Andrássy család
A csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássyak székely származású főnemesi család voltak, akik számos nagy embert és hadvezért adtak a magyar hazának. Gyökereik egészen a 11. századig nyúlnak vissza. A 16. században politikai okok miatt elmenekültek Erdélyből, így kerültek a Felvidékre, ahol megkapták Krasznahorka várát. A Rákóczi-szabadságharc idején a család két részre szakadt: a betléri és a monoki ágra, melyek a 18. században grófi címet kaptak. A betléri ágnak volt még két oldalága: a homonnai és a tőketerebesi, utóbbit gróf Andrássy Gyula képviselte.
„Minden lehet belőle...”
A hazafias neveltetésben részesülő Andrássy Gyula kivételes tehetségű fiatalember volt, akire nagy hatást gyakorolt a reformkor pezsgése. S hogy mit jelentett a reformkor? Nem mást, mint hogy az elmaradott Magyarország fel akart zárkózni a fejlettebb Nyugat-Európához. Andrássy jogi tanulmányait követően külföldi utazásra indult, majd megismerkedett példaképével, gróf Széchenyi Istvánnal. A legnagyobb magyar nagy jövőt jósolt neki („Minden lehet belőle, még Magyarország nádora is.”), Andrássy pedig már 25 évesen országgyűlési követ lett.
Hazafi volt, harcolt a független Magyarországért, a magyar szabadságért az osztrákok ellen. A külügyminiszter később Konstantinápolyba küldte, hogy győzze meg a török szultánt egy oroszellenes fellépésről.
Nemsokára azonban a magyar csapatok Világosnál letették a fegyvert, az 1848-49-es szabadságharc végleg megbukott, a fiatal gróf pedig nem térhetett haza. Sőt, otthon „felakasztották”! Ez azt jelentette, hogy jelképesen (in effigie) kivégezték: nevét az akasztófára szögelték.
Ám a jó kiállású fiatal diplomata ekkoriban már a párizsi szalonokban forgolódott, hisz – mint minden arisztokrata családnak – nekik is szép palotájuk volt Párizsban. Egy anekdota szerint a francia hölgyek a csodájára jártak, mivel még nem láttak olyan jóképű férfit, mint a gróf. Ezért aztán csak a „szép akasztottként” (le beau pendu) emlegették. Párizsban ismerte meg feleségét, Kendeffy Katinka grófnőt is, akitől később négy gyermeke született. (Az egyik Andrássy Gyula, akiből szintén nagy politikus, az utolsó osztrák–magyar külügyminiszter lett.)
A kiegyezés
Andrássy – anyja közbenjárásával – végül amnesztiában részesült, így a friss házasok hazatérhettek Magyarországra. Fontos szerepet játszott a kiegyezés létrejöttében: melynek során a magyarok kiegyeztek az osztrákokkal, s megalakult Ausztria–Magyarország, vagyis az Osztrák–Magyar Monarchia. Andrássy gróf nagyvonalú modorát a politikában is kamatoztatta, a császárral folytatott tárgyalásai sikeresen zárultak: 1867-ben a császár nevezte ki a második felelős magyar kormány miniszterelnökévé. Néhány hónapra rá az osztrákok által „felakasztott” gróf feltette a koronát az újdonsült magyar király, az osztrák I. Ferenc József fejére... (Amit a történelem fintoraként is jegyezhetnénk.) Szó szerint „jóban voltak” egymással, Sisi pedig gyakran megjelent bécsi palotájukban.
Szívügye volt az ország felvirágoztatása: gróf Andrássy Gyula miniszterelnökként is nagyúri passzióként űzte a politikát. Jelentős szerepe volt a kötelező elemi oktatás bevezetésében, a nemzetiségi törvény megalkotásában (amely 20 százalékos szám arány esetén biztosította a kisebbségeknek a nyelv és a kultúra gyakorlását), az önálló magyar honvédség megalakításában és így tovább. Szorgalmazta Pest-Buda fejlesztését. Úgy vélte, Magyarországnak igenis szüksége van egy európai színvonalú, palotákkal, körutakkal és sugárutakkal rendelkező fővárosra, amely akár Béccsel is vetekedhet. (Mivel szerette és csodálta Párizst, a Champs-Élysées-re kísértetiesen hasonló sugárutat építtetett a Városligetig.)
1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt. Sokat tett Németország és a Monarchia között köttetett kettős szövetségért (amellyel elszigetelték Oroszországot), aminek létrejötte után lemondott tisztségéről, részben a Bosznia 1878-as megszállását elítélő közvélemény heves támadásai miatt.
Öröksége
Andrássy Gyula később már csak országgyűlési képviselőként vett részt a politikában. Ám kastélyában akkor is fogadta a kor szabadon gondolkodó íróit és művészeit. (A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává is megválasztották.) Utolsó éveit a tőketerebesi, majd az Adriai-tenger partján található, voloskói kastélyában töltötte. 1890 februárjában hunyt el itt. Halálát az egész nemzet meggyászolta, temetésén Ferenc József és Erzsébet királyné is részt vettek – a „szép akasztottat” pedig a tőketerebesi Andrássy-kastély park jában található mauzóleumban helyezték örök nyugalomra...
Humor és Munkácsy
Andrássy szerette a művészeteket, különösképp a festészetet – fiatalkorában maga is sokat rajzolt. Közeli barátságot ápolt Munkácsy Mihállyal, budai palotáját pedig Rembrandt, Rubens és Monet művei díszítették. Emellett híres volt kiváló humoráról. Amikor Ferenc József egy udvari bálon megjegyezte neki, mennyire örül, hogy csak jelképesen akasztották fel, Andrássy csak annyit mondott: „Az ön öröménél már csak az enyém nagyobb.” Állítólag ő volt az egyetlen arisztokrata, aki nem orrolt meg az őt kifigurázó karikatúrák miatt. Épp ellenkezőleg: kiállíttatta azokat a bécsi miniszteri palota előszobájában... A Borsszem Jankó nevű politikai humorlap is az ő kezdeményezésére jött létre.
