Az Új Nő magazin meghirdeti rapid randi maratonját! Jelentkezhet minden kedves, értelmes, ámde magányos férfi és nő, aki még nem adta fel a reményt. Mert ismerkedni kell!
Miért van az, hogy párkereséskor mindig ugyanazt a rossz embert találjuk meg, ugyanabba a rossz helyzetbe megyünk bele? A sématerápiáról Szabó-Bartha Anett szakpszichológussal beszélgettünk.
Ki ne vágyna társra? Valakire, aki nemcsak kis időre, de örökre marad. Ásó, kapa, nagyharang. Hogyan kerestem a Nagy Ő-t, avagy kalandozásaim az online társkeresés bugyraiban.
Egyre több a válás, anyukák maradnak egyedül a gyerekeikkel. Van, aki nem is keres társat, és van, aki azonnal randizni kezd, mert hiszi, hogy érdemes arra, hogy értékes kapcsolatban élhessen.
Évente több ezer álesküvőt jelentenek be a hatóságoknak. A vőlegények gyakran afrikai vagy ázsiai férfiak, akik nagy pénzeket fizetnek a Kelet-Európából származó menyasszonyokért.
Gyorsan ismerkedünk, gyorsan szakítunk, vagy már nem is szakítunk, csak nem jelentkezünk, esetleg még öt másik lánynál vagy fiúnál is érdekelve vagyunk... Vajon mi az oka ennek a nagy sietségnek?
Fiatalok és idősek is arról panaszkodnak, hogy valami baj lehet a világgal, mert alighogy elkezdődnek, nem folytatódnak az ismerkedések. Vajon miért? Írásunkban a felgyorsult idő és a villámkapcsolatok körülményeit járjuk körül.
Amikor a ’90-es évek elején az amerikai kormány meghirdette az információs szupersztráda (information super highway) programot, sokan víziónak tartották. És lám, nem kellett hozzá két évtized, hogy meghódítsa a világot.
Romantika ide vagy oda – egyáltalán nem irigylem a Jane Austen regények hősnőit. Fodros ruhakölteményeikben, csipkekendőikben hónapokig várhattak egy-egy szerelmes levélre.
