Zsong az osztály, gyülekeznek a felnőtt diákok. Szép hivatásra vállalkoznak, hiszen gyerekekkel foglalkozni – minden nehézség ellenére – hálás feladat. Jól tudja ezt Szabó Edit, a szenci Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola tanára...
Egyre nagyobb a szakadék a gazdag és a szegényebb rétegek között, azaz azok között, akik mindent megvehetnek, illetve azon szülők között, akik szinte semmit sem vehetnek meg a gyerekeiknek. Másrészt az igények is változtak: a mai gyerekek többet akarnak.
Miért kényszeríti olykor az igazságszolgáltatás arra az anyát, hogy láthatásra engedje gyermekét a bántalmazó férjhez, apához? Mit okoz ez egy gyermeki lélekben?
Sokan „szegény otthontalan”-nak nevezik azokat a gyerekeket, akiknek a szülei ugyan elváltak, de közös szülői felügyeletet gyakorolnak. A közös felügyelet azonban jól is működhet, ha a szülők meg tudnak egyezni a szabályokban.
Kiket mondunk tehetségesnek? Kevesen gondolnak rá, hogy a tehetség nem mindig áldás: pedig a jobb képességű gyermekek nevelése különleges kihívásokat hordoz magában.
Fiús anyának lenni nem könnyű. Mégpedig azért, mert a fiút az anya nem a maga számára neveli. Ezért nevelje úgy, hogy egyszer majd jó, megbízható és önzetlen férje legyen – egy másik nőnek.
Sok szülőben, különösen, ha vegyes házasságban vagy szórványterületen él, felmerül a kérdés: szlovák vagy magyar iskolába írassa-e gyermekét? A válasz attól függ, mit szeretnének.
A serdülőkor betegség? Nem, de fontos, hogy a „páciens” kifeküdje a betegséget, mert ha szövődmények lépnek fel, akkor egész életében szenvedni fog miattuk. Mit tanácsolnak a szakemberek?
Ki marad otthon a gyerekkel, ha a munkaadónk nem tolerálja a betegségszezont? Kire bízzuk legféltettebb kincsünket – és hogy oldják meg ezt a rébuszt az egyedülálló anyák?
