Gyakran mondogatjuk, mennyire másak a mai gyerekek. A tankönyvek ma is megállják a helyüket az oktatásban? Képes-e még a tanár felkelteni a gyermek figyelmét ebben a véget nem érő információáradatban? Varga Tamást kérdeztük.
Egy hamarosan nyugdíjba vonuló pedagógus írt nekünk, aki azt mondja: a mai gyerekek már máshogy állnak az iskolához, ő pedig elfáradt a rohanó világ változásaitól.
Miért utálják ki a nők azt a társukat, aki számára fontos, hogy minden nap törődjön magával? Nem tudjuk elviselni, ha a másik jól érzi magát a bőrében?
Szerencsére egyre több szó esik már az apákról, a szerepük egyre kevésbé elhanyagolt, amikor gyereknevelésről van szó. Mondhatni, egyfajta apaforradalom zajlik.
Indul az iskola, munkába áll a tanító. Akit most kérdezünk, egy férfi tanító, aki lassan ritkább az iskolák falai között, mint a fehér holló. Zalka Lóránt bősi pedagógus mesél.
Minden gyermek életében van egy olyan pedagógus, akire felnéz. Akiről otthon csak ennyit mond: „Ha nagy leszek, olyan szeretnék lenni, mint a tanító néni!” Aztán telnek-múlnak az évek, a gyerekek felnőnek – ám valami nem változik. A szeretet és a hála megmarad.