Ismerjük az érzést: ülünk a tengerparton, oldalunkon az a valaki, akit szeretünk. Örömöt és hálát kellene éreznünk, ehelyett különös szomorúság telepszik ránk. Arra gondolunk, mindezt egy pillanat alatt elveszíthetjük.
A mobilszerelem – mindannyian tudjuk – igenis létezik! Talán nincs is olyan ismerősünk, aki ne lett volna már – így vagy úgy – érintett. A mobilszerelem olyan elterjedt jelenség, hogy nemcsak felmérések készültek, hanem könyvek is megjelentek a témáról.
Mi történik, ha egy életen át igyekszünk mindenkinek megfelelni – csak éppen önmagunknak nem? Ha ott lapul a félelem, hogy valaki csalódni fog bennünk? De mi lenne, ha megtanulnánk, hogy néha csalódást okozni nem tragédia, hanem felszabadulás?
A válópert követően sokféle érzés kerítheti hatalmába a nőket. Sok nő érzi úgy, hogy megnyílik előtte újra a világ: fényes lehetőségek állnak előtte. Milyen pontokban foglalható össze a válás utáni helyes viselkedés?
Néha nem kell a figyelem, nem kellenek a kérdések, sem az érintés, még az ölelés sem. Néha egyedül kell lenni. Egyedül a csenddel, amelyet a másik hagyott.
A gyerekünk kiborít bennünket, gyilkolni tudnánk. Kavarog bennünk a düh, erről az érzésről mégsem beszélünk, nehogy gonosz szülőnek tartsanak bennünket. Mi is az, amiről hallgatunk?
A harag erős érzelem, amely pokollá változtathatja életünket. Ugyanakkor elsőrendű motiválóerő. Haraggal a szívünkben is megtalálhatjuk helyünket a nap alatt.
„Szedd össze magad, légy férfi!” „Ne bőgj, mint egy kislány!” Kevés olyan férfi van, aki ne hallotta volna ezt gyerekkorában. Ne csodálkozzunk, ha a férfiak félnek kimutatni az érzelmeiket.
A modern ember elkényelmesedett, sokszor úgy véli, nincs szüksége bizonytalan sejtésekre. Már nem az életünk a tét: nem ugranak ránk kardfogú tigrisek sem éhes kannibálok, nem kell „megsejteni”, kitalálni, milyen idő lesz, mit fogunk enni holnap.
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."