Bár a Covid-helyzet kellős közepén voltunk, várandósságom most is eseménytelenül indult... Az aggodalmaskodás nem jellemző rám. A rossz tapasztalatok azonban megtanítottak, hogy nem árt résen lenni.
A nők egyre későbbi életkorban vállalnak gyermeket. A modern orvostudománynak köszönhetően genetikai tesztek és szűrővizsgálatok egész sora áll a várandós nők rendelkezésére. Mégis, azok a magzati genetikai vizsgálatok, melyeken a kismama részt vesz, az esetek többségében tévesek.
Se szeri, se száma azoknak a női problémáknak, melyekről nem szívesen beszélünk. A nemi herpesz is ilyen. Pedig minden nő életében legalább egyszer átesik egy szexuális úton terjedő betegségen. Mi újság a herpeszekkel?
Miután kiderül, hogy jön a baba, az apa bepánikol, és nyúlcipőt húz. Vagy éppen szeretőt talál magának. Felfoghatatlan, de igaz. Egyedül maradunk a gyerekkel. Riportunkban anyák vallanak nekünk arról, hogyan birkóztak meg a terhesség alatt őket ért legnagyobb traumával.
Elképzelésünk sincs arról, mi lesz holnap vagy egy hónap múlva. Ez a legborzasztóbb érzés. Egy nagy üres buborék a jövő, amiben csak egy fényes pont világít: egy hónap múlva szülni fogok...
Nem is tudom, hol kezdjem el a „mi” közös történetünket. Az igazat megvallva, azt hittem, hogy a gyermekvállalás hipp-hoppra sikerül, hiszen minden barátnőmnek olyan könnyen összejött.
"Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor decemberben."