Tisztelt Szerkesztőség! Mire ez az írás megjelenik, én már elvált asszony leszek. Pontosan a huszadik házassági évfordulónk előtt mondják majd ki a válást.
Januárban még örömmel vártam ezt a napot, azt terveztem, hogyan fogjuk megünnepelni. De mint kiderült, az én édes férjem, aki az utolsó pillanatig azt játszotta, mennyire szeret, és mekkora mintaértékű apa és presbiter, immáron két éve folyamatosan megcsal egy fiatalabb kolléganőjével.
Ráadásul úgy, hogy mindenki tudott róla, csak én nem. A barátnő aztán – kétségbeesve a szeretői lét hosszúsága miatt – ultimátumot adott a férjemnek, akinek választania kellett a fiatal, vékony, kis mellű szőke, illetve a vele egyidős, ötven felé közeledő, két szülés és menopauza után lévő, ápolt, dolgos, de bizony nem tökéletes feleség között.
És hát a választás a fiatalra esett, felrúgva ezzel egy közösen felépített életet és két gyerek teljes bizalmát, akik azt hitték, ők apjuk életének értelmei. Hát, tévedtünk!
Azóta a gyerekek a peremre szorultak, és a nyári szünetben nem is látták az apjukat! A hölgyike mindent bedobott, és mivel a férjem nem bírt elhagyni minket, engem kezdett zaklatni.
Üzeneteket küldött, teletűzdelve a vidáman mosolygó közös fényképeikkel, hogy fogjam el a különbséget. A mindent tisztázó beszélgetésen vettem észre azt, amit addig nem láttam: az apró jeleket, melyek arra utaltak, mennyire utál. Mindennap keresett valami apróságot, amit kifigurázott rajtam. Minden szavamra fintorgott. Rám sem tudott nézni. Az utolsó két évben úgy csókolt, hogy szája szinte ne érintsen, az intim együttlétkor jóformán hozzám sem ért.
No persze a szeretője levelei kiteregették, milyen kövérnek, öregnek tart. Ebben éltem két évet, és most, hogy egyedül maradtam, sokszor megsiratom a házasságomat, amely a harmadik fél belépéséig boldog volt. De rájöttem, nincs annál jobb, hogy senkivel nem veszekedtem hónapok óta, hogy esténként nyugodt szívvel fekszem le, és tudom, én is értékes ember vagyok!
F. Z.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
