Írásainkban a női élet nagy állomásait járjuk körbe. Ezekről sokszor nem beszélünk. A vetélés például az egyik legnagyobb tabu. Egy nő senkivel sem beszélhet a vetéléséről, a kórházban nem megy oda hozzá a pszichológus, hogy kiönthesse neki a szívét.

A vetélésen átesett nőt az egészségügy egyedül hagyja – nincsenek segítő csoportok se, ahol a gyászát feldolgozhatná. A vetélést követő hónapokban a nő sérülékenyebb, sokszor depressziós, nemegyszer magát hibáztatja. Miért történt ez? Ki volt a hibás, én? Valamit rosszul csináltam? Sötét árnyak kísértenek, s a nyomukban ott jár a szégyen. Szégyelli a nő, hogy ez történt vele, mintha ezáltal kevesebbet érne...

veteles-1.jpg

Sors

A mexikói festőnő, Frida Kahlo 1932-ben megfestette a saját vetélését. Ez akkoriban nagy bátorságnak számított. Micsoda bizarr, megbotránkoztató, sötét titok. Pedig mennyi szenvedés és vér kapcsolódik hozzá – és a nőnek semmi nem nyújt enyhet. A kép különlegessége, hogy felhívta a figyelmet a nők nagy bánatára. (Tavaly Kahlo budapesti tárlatán is kiállították a képet.)

veteles-2.jpg

Az is megesik, hogy a nő a párját kezdi hibáztatni, mert „őt nem is viselte meg a veszteség“. A férfiak pedig nem értik a nők érzelmi örvényeit, nem értik, miért nem hagy alább a fájdalom, miért kell sírni még sok-sok hónappal a történtek után is. A kisbaba elvesztésekor a férfi erős akar maradni, nem mutatja ki az érzelmeit, sőt, néha maga előtt is elfedi. 

veteles-3.jpg

 

Frida nem volt szégyenlős – és szerencséje volt, mert az érzéseit a művészet segítségével ki tudta fejezni. Frida fiatalon hozzáment a nála két évtizeddel idősebb Diego Riverához, de gyermekük nem születhetett, mert Frida gerince megsérült egy baleset következtében.

Ám Frida gyermekre vágyott. Hiába figyelmeztették az orvosok, hogy nem fogja tudni kihordani a babát, ők mégis próbálkoztak. 1932 tavaszán Frida teherbe esett, ám a terhesség végül vetéléssel végződött.

hirlevel_web_banner_1.jpg

–varga–
Kapcsolódó írásunk 
Cookies